Kós Károly Egyesülés és az ITA Wegman Alapítvány Szabad Főiskolája

Előszó

A Kós Károly Egyesülés alapítása óta intézményes keretek között folytat oktatási tevékenységet. Az új szabad főiskolai képzést az Ita Wegman Alapítvánnyal közös szervezésben 1999 nyarán határoztuk el. A Szabad Főiskolára olyan 18. Életévüket betöltött fiatal és középkorú emberek jelentkezését vártuk, akik a valóság megismerésére, belső szabadságuk megteremtésére törekszenek, akik sorsukat maguk akarják alakítani. Ilyen feladat megvalósítására jelenleg sem az állami, sem a társadalmi kezdeményezésekkel létrehozott oktatási intézmények nem alkalmasak.
Ezen kívül kezdeményezésünket kísérletnek is tekintettük arra, hogy hogyan lehet az oktatást és a szabad szellemi élet értelmében élet értelmében az állam monopolisztikus szerepétől és a gazdaság befolyásától megszabadítani. A Szabad Főiskolát egyben modellnek is tekintettük, mert reménykedtünk abban, hogy a választásokat megnyert FIDESZ a "szabadság és rend" társadalmát nem csak ideológiai szlogenként fogja használni, hanem valóban törekszik is annak megvalósítására. A "szabadság és rend" pedig elképzelhetetlen kulturális szabadság nélkül, mert szociális és kulturális kérdéseket állami irányítással és pártpolitikai programokkal nem lehet megvalósítani.
A Szabad Főiskola 1999. Szeptember 10-én nyitotta meg kapuját. A képzésre 69 diák iratkozott be. A munka hétvégeken, heti tíz órában folyt. A főiskola munkatársai kidolgoztak egy kétéves, négyszemeszteres programot, melyben hat témakör segítette az általános emberképzést. A tanterv keretében hat témavezető tanár és számos meghívott előadó készítette fel a diákokat az önálló megismerésre és életalkotásra. A Szabad Főiskola tanárai nem habilitált professzorok, hanem sikeres vállalkozók voltak, akik az elmúlt évtizedben bebizonyították, hogy képesek hidat építeni szellemi felfogásuk és a gyakorlati élet között. Valamennyien a Rudolf Steiner alapította modern szellemtudományt tekintik a jövő kultúra - és mindenek előtt a nevelés és oktatás - szellemi forrásának. A meghívott előadók között külföldi tanárok is voltak. Az előadások és gyakorlati foglalkozások aktuális kérdéseket átfogó témák köré sorakoztak.
A kétéves főiskolai munka nagyon sok tapasztalattal gazdagította a tanári kollégium tagjait. Milyen nehéz, ha nem megtanítani akarunk valamit, hanem ösztönzést adni arra, hogy a diákok megújíthassák életüket, hogy a tanultakat úgy tudják befogadni, hogy az életük teremtő erejévé váljon, hogy a tanulás út legyen a forráshoz, mely forrás az legbelsőbb világából fakad. Felismerni, hogy csak az képes másoktól befogadni, aki saját életútját keresi.
A diákok körül is sokan felismerték, hogy új világszemléletre, új eszmékre van szükségük, melyeket az intellektuálisan megérthető világban nem találhatnak meg, hogy a szellemi világ kapuja nyitva áll a kereső ember számára, ha akaratát megerősíti és nem riad vissza a küszöb átlépésétől. Vissza