Előszó
Az Országgyűlés 1991. május 14-én egyhangúan, valamennyi párt által támogatva és kisebb módosító javaslatokkal kiegészítve elfogadta a Számviteli törvényt. Szinte egyedülálló az Országgyűlés munkájában az ilyen egyhangú és egyöntetű határozat. A képviselők hozzáállása természetes, hiszen nem politikai, hanem szakmai kérdésről volt szó. A Számviteli törvény nagy lépés előre a piacgazdaság felé és fontos előfeltétele közös piaci tagságunknak. A változó tulajdonhoz és gazdasági viszonyokhoz igazodóan egyértelmű, hogy a számviteli szabályozást újra kell gondolni. A központi irányítás és tervezés kiszolgálása helyett a számvitel az új tulajdonosok, a befektetők, a gazdaság szereplőinek információs igényeit elégíti ki, ehhez kell igazítani a könyvviteli információs és a mérlegbeszámoló rendszert. A tervgazdálkodás kötött, túlszabályozott, bürokratikus számviteli rendszerét a piacgazdálkodás számviteli rendszerévé kell átalakítani. Új számviteli elvek, módszerek, eljárások kerülnek bevezetésre és alkalmazásra. Közös piaci belépési szándékunkkal összhangban számviteli, de főleg a beszámoló rendszerünket közelíteni kell az Európai Gazdasági Közösség éves beszámolójához. A közös piaci országokban a szoros együttműködés és az azonos információs bázis kialakítása érdekében ugyanis a számvitel összehangolása, egységesítése van napirenden. A gazdasági társaságok a mérleget és az eredménykimutatást azonos formában, szerkezetben, összehasonlítható adattartalommal készítik el, s így segítik elő a termékek, az áruk, a szolgáltatások, a munkaerő mellett az információ szabad áramlását. Ennek megfelelően a Számviteli törvényben az éves beszámoló felépítését és tartalmát az Európai Gazdasági Közösség 1978. évi 4. számú irányelve alapján szabályozták. Ez a megoldás teszi lehetővé a mérleg és az eredménykimutatás adatok összehasonlítható értékelését és elemzését.
A 4. számú irányelv és a Számviteli törvény egyaránt az éves beszámolót, a számviteli és értékelési elveket, a könyvvezetési és beszámolókészítési kötelezettséget szabályozza, s nem, illetve a Számviteli törvény nagyvonalúan foglalkozik a számlakeret felépítésével és a könyvelési módszerekkel (egyszeres és kettős könyvvitel). A kiindulási alapelv ugyanis az, hogy az éves beszámoló adattartamát kell meghatározni, s az éves beszámoló, ezen belül a mérleg és az eredménykimutatás közvetett módon visszahat a számlakeret, a számlarend összeállítására, illetve a könyvelésre. A számlakeretet ugyanis az éves beszámolóhoz, a mérleghez és az eredménykimutatáshoz igazodva célszerű elkészíteni. A mérleg számlák és eredményszámlák ily módon közvetlenül segítik az éves beszámoló összeállítását, a mérleg és az eredménykimutatás elkészítését.
A Számviteli törvény 1992. január 1-jével lép hatályba, a Számviteli törvény szerinti első éves beszámolót 1993. első öt hónapjában kell majd elkészíteni. A törvény értelmezéséhez és az éves beszámoló elkészítéséhez napjainkban több szakkönyv, kézikönyv jelenik meg. Ezek a kiadványok nem, vagy csak érintőlegesen foglalkoznak a könyvelés problémáival, holott nemcsak az éves beszámoló, hanem a könyvvitel is jelentősen változik. Éves beszámolót majd csak 1993-ban kell készíteni, könyvelni viszont már 1992. január 1-től az új számviteli rend szerint kell. Az éves beszámoló elkészítéséhez tehát elegendő felkészülési idő van, a könyvelés átállítására, átszervezésére viszont csak szűk félév áll rendelkezésre. Ugyanakkor a kézikönyvek és útmutatók kevés eligazítást adnak a könyvelési rendszer átalakításához. Ezt a hiányt szeretnénk pótolni kiadványunkkal.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal