Akté

Előszó

Nem ok nélkül választottuk ki Dumas müveinek kifogyhatatlan tömkelegéből ezt a kis regényt, amelyet a következő lapokon talál az olvasó. Akté, a korinthusi leány története sok tekintetben különbözik a nagy francia mesemondó egyéb munkáitól. A három testőrből, a Mária Antoinette lovagjaiból a romantikus Dumast ismertük meg: a meseszövés utánozhatatlan művészét, aki minden fejezetre tartogat egy-egy meglepetést és üde, fiatalos optimizmusával mindig ujabb kalandokba kergeti hőseit, hogy annál előkelőbb ötletekkel segitse ki őket belőlük. A meglepő fordulatok előkészitésében és a megoldhatatlannak látszó helyzeteik elmés kibogozásában Dumas valóban egyedülálló. Csakhogy ez a készsége gyakran túlzásokra ragadtatja a népszerűsége növekedésével, alaposan vissza is él ezzel az ügyességével. Tudjuk, hogy nem egy hires Dumas-regénynek voltaképpen csak a vázát épitette meg a mester, a kivitelt olcsó irnokokra, úgynevezett „négrier"-ekre bizta, akik azután a tárcaregény lompos stílusában dolgozták ki a regény leiró részleteit és a párbeszédeket - főleg a párbeszédeket, hiszen minden soráért egy aranyat fizettek a mesternek. Innen a Dumas-regények sokszor bosszantó terjengőssége, innen a sok bekezdés is.
Akté nem tartozik a későbbi, mértékre készült regények közé. Már az első oldalak után érezni fogja olvasója, hogy Dumas legjobb, legkomolyabb müveinek egyikét kapta kézhez... Vissza