Tizenegy nyelvű pedagógiai szótár 1-4.

Előszó

A többnyelvü szótár a tudományok fejlődésének, nemzetközivé válásának eredménye és eszköze. Jelentősége azzal mérhető, hogy milyen mértékben csökkenti a tudományok elterjedésének nyelvi korlátait, mennyiben járul hozzá a szakmai kifejezések pontos körvonalazásához a nemzeti nyelvekben, mennyire tágitja a nemzetközi egyeztetés lehetőségét a tudományos fogalmak meghatározó jegyeinek összevetésében és mennyiben erősiti a szakmai müveltség nemzetközi vonásait, különös tekintettel a nyelvtanárok pedagógiai képzettségére. Kétségtelenül szükség van rá, mert hasznos és nélkülözhetetlen. Többnyelvü szótár nélkül ma már nem lehet korszerüen épiteni és fejleszteni az információs kapcsolatokat. Előfeltétele a tezaurusz-szerkesztésnek, az információ-gépesitésnek, mert a nagy információs rendszerek szolgáltatásait is csak nyelvileg egyeztetett szakkifejezések segitségével lehet leforditani, illetőleg átültetni más nyelvekre.
A többnyelvü szótár újkori történetét a klasszikus Calepinus szótár megjelenésétől számithatjuk. 1502 és 1778 között sok kiadást ért meg, amelyet nem könnyü bibliográfiailag számbavenni. Először latin nyelvü tárgyszótár volt, majd fokozatosan további nyelvi kiegészitésekkel 5 és végül 10 nyelvü /latin, héber, görög, francia, olasz, német, spanyol, lengyel, magyar, angol/ szótárrá vált. Az igény, a szükséglet nemzetközi együttmüködést váltott ki különösebb szervezés és irásbeli megegyezés nélkül is. A szótár fokozatos nyelvi bővitéséhez szinte valamennyi - kulturális téren számottevő - európai nép hozzájárult. Vissza