A magyar dermatológia helyzete Kolozsvárott

Előszó

Részlet a műből:

"A 16-17. században a szórványosan föllelhető anyaországi bőrgyógyászati jellegű irodalmi emlékekkel szemben Erdélyben alig találunk ilyen adatokra. Itt mindössze Krausz Bálint 1500. február 25-én Brassóból kelt jelentését ismerjük, melyben azt írja: „Most kezdett nálunk a lues kegyetlenül pusztítani." A kolozsvári születésű Jordán Tamás (1539-1585), aki Bécsben szerzett doktori fokozatot 1564-ben, később Morvaország főorvosa lett. A brünni fürdőben terjedő szifilisz kapcsán kimutatta, hogy e betegség terjedésében a köpölyözésnek is szerepe lehet. Ő volt az első, aki a szifilisz extragenitális terjedésének lehetőségét kimutatta. Érdemei elismeréséül II. Miksa császár a „kolozsvári" előnévvel tüntette ki. Magyarországon és Erdélyben a bőrgyógyászat és venerológia létrejöttének föltételei akkor teremtődtek meg, amikor Mária Terézia 1700-ban Nagyszombatban az orvoskart, Kolozsvárott pedig 1775-ben az Orvos-Sebészi Tanintézetet létrehozta. A legnagyobb lendületet Magyarországon a dermatológiában Plenck József Jakab világhírű nagyszombati, majd budai egyetemi tanár hozta. Plenck az egyetemen sebészetet, szülészetet és szemészetet tanított, és csak mellékesen foglalkozott a bőrbetegségekkel. Valamennyi munkája közül az 1776-ban megjelent Doctrína de morbis cutaneis volt a legkiválóbb. Ez a mű adta az impulzust az utána nagy számban megjelent szakmunkáknak Európában. 1848-ig a magyar dermatológiai irodalom főleg disszertációkra szorítkozott, de nagy számban jelentek meg összefoglalók és rendszertani munkák is. Sajnos az a modern korszak, melyet Plenck indított el, hazánkban nehezen bontakozott ki, mert egészen a 19. század közepéig nem voltak neves bőrgyógyászaink. A hazai bőrgyógyászat első Professor extraordinarius publicus-a Jakobovics Móric Miksa volt. Tanszékfoglaló előadását 1847-ben tartotta, de már 1850-ben Bécsbe távozott." Vissza