Emlékezni és emlékeztetni

Előszó

A Hadtörténeti Intézet és Múzeum, a "magyar vitézség örökös dicsőítésére szolgáló kincsesház" a fenti Széchenyi-útravaló szellemében ez idáig is sok kitűnő tehetségű hadtudóst - hadtörténészt, muzeológust, levéltárost, hadi könyvtárost, hadi térképészt, numizmatikust, hadisírszakértőt - adott a hazának, ezért szent kötelességünk emlékük megőrzése és az intézmény megtartása, mert ilyen csak egy van Európában. Katonamúltunk és honvédelmünk őrzője, amely sok-sok próbálkozás ellenére csak 1918 novemberében, közel 90 évvel ezelőtt alakulhatott meg. A kilenc évtized alatt Európa egyik legrangosabb intézményévé a magyar tudományos és kulturális élet fellegvárává nőtte ki magát, és híven szolgálta és szolgálja a magyar katonai-hadtörténeti, nemzeti múlt feltárását, kutatását, a tárgyi és írásos emlékek megőrzését és azok bemutatását itthon és külföldön egyaránt.
A Ferdinánd, majd Nándor laktanyából átalakított épület mindmáig megőrizte katonás jellegét, és környezete, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum épülete is a magyar történelem sorsfordító eseményeinek helyszíne. Nem messze innen esett el 1686-ban a Budát visszafoglaló katonák kardjától a török várvédők parancsnoka. 1849 májusában a Bástya sétány középső részén ütöttek rést a Komárom alól elhozott ostromágyúk és kezdték meg a Vár elfoglalását az osztrák csapatoktól a magyar honvédek. És végül még egy dátum immár a 20. századból: 1945. február 12-én itt, a Bécsi kapun keresztül próbálták meg a kitörést a reménytelen helyzetbe került német-magyar csapatok katonái és a civil lakosság. Vissza