Sugár Andor Emlékkiállítás

Fülszöveg

A Savaria Múzeum céltudatos programjának egyik jelentős megvalósítása Sugár Andor emlékkiállítása. Mert hol lehetne otthonosabb, mint itt, egy szilárdan szocialista művésze, itt, ahova Derkovits hazatért, s ahol Dési Huber szintén otthonra talált. Sugár Andor kegyetlen korban élt s azokhoz tartozott, akik nyíltan és bátran szóltak és cselekedtek az elnyomottak, a munkásosztály felszabadításáért. Művészetét csaknem önképzéssel, mindenesetre kevés iskolázottsággal fejlesztette-alakította. A napi kenyérkereső munka mellett egy kis esti iskola az Angyalföld elején nemcsak mesterségbeli ismreteket nyújtott, hanem művészi s nem kevésbé világnézeti viták fottó légkörét is megteremtette. Sok jeles mester indult innen, mint Dési Huber is, aki később sógora lett Sugárnak s aki szintén ezüstműves volt. A munkanélküliség elől Milánóba mentek Stefikével hármasban. El is helyezkedtek, de végezték fáradhatatlanul művészi gyakorlatukat. Itt tanulták a rézkarc technikát és Sugár korai munkái közül éppen e meglepő érettséget mutató itáliai rézkarcok képességének bizonyítékai. Hazatérése után, 1927-től kezdve belevetette magát a munkásmozgalmi munkába s egy évtizeden át alig festett, bár rengeteget rajzolt. 1937-ben fiatal fotóművész feleségével (Sugár Kata) Szicíliába utazott, s ez a boldog nyár, a táj és színélmények hatalmas alkotói lendülettel ajándékozták meg. Narancsszínben harsogó sziklák, ultramarin tenger, tarka bárkák, halászok, hegyoldalba tapadt, villogón fehér házak: ezektől nyerte az új és heves látás- és festésmódot, a színek tüzét s benne a tartalom feszítő erejét. Vissza