A szűzi szülés és a tudomány születése

Előszó

Esszénk címének - A szűzi szülés és a tudomány születése - mindkét része kényelmetlen érzéseket kelthet, együttesen viszont provokációnak is hathatnak. Miközben fontolóra vesszük a tudomány születését, az élet egyik zavarbaejtő aspektusába ütköztünk. Mindig csalódást okoz, amikor újra és újra rádöbbenünk arra, hogy az általunk készpénznek vett dolgok valójában újdonságok, esetleg csodák, amelyeket azonban szándékos nemtörődömséggel kezelnek. Túl későn figyelnünk fel rájuk, noha elérhető közelséggel kezelnek. Túl későn figyelünk fel rájuk, noha elérhető közelségben vannak, éppúgy, mint e templom oszlopai.
Egy gótikus templom oszlopai olyan íveket tartanak, amelyek büszkén törnek a magasba, és időnként olyan káprázatos minták szerint illeszkednek, amelyekre a legyezőboltozatok adnak bőségesen gazdag példát. A gótikus építészet virtuozitását sokszor idézték már. Sok szó esett arról a merész magabiztosságáról, amelyet a gótikus oszlopok, ívek és boltozatok keltenek a maguk erőteljes tömörségével. A merészség és a magabiztosság azonban közel sem annyira tapintható, mint a kövek. Még rosszabb, hogy egy akármilyen rövid értekezés a magabiztos a filozófia már jó ideje a leghatékonyabb eszközeként ássa alá a józan észbe vetett bizalmunkat, s egyáltalán egyszerűen handabandázássá válik, bármiféle bátorságot gyűjtsön is össze valaki. Vissza