Mackó úr szárazon és vizen

Előszó

Részlet a könyvből:
Mackó bácsi számolgatni kezdte a pénzét.
- Elutazom én Budapestre - dörmögte, csak úgy magának.
- Ideje már, hogy egy kicsit utazgassak! Utóvégre én vagyok Mackó Muki, az a híres-nevezetes utas! A gyerekek már biztosan várnak. Nadrágot húzok, pénzt teszek a zsebembe, a fejemre kalapot, senki se látja akkor, hogy közönséges barna mackó vagyok.
Hihihi! Cirip! Valaki nevetett a sarokban.
- Hogy mersz te nevetni, irgum-burgum? - förmedt rá Mackó.
- Hát hogyne nevetnék - felelte a kis tücsök. - Mackó bácsi, mint máramarosi földbirtokos és tekintetes úr! Hihihi! Hát aztán merre fekszik a kegyelmed földbirtoka?
- Ez a rengeteg sok erdő köröskörül, az mind az enyém - ütött Mackó bácsi boltozatos mellére.
- A magáé? Cirip, hihihi! Akkor a Róka-család, meg a mókusok, meg a kismadarak lakbért fizetnek magának? Még én se fizetek magának? Még én se fizetek magának, la! Pedig itt lakom ebben a házban.
- Elhallgass mindjárt! - toppantott Mackó bácsi. - Mit tudsz te? Jártál te kint a világban?
- Hát az lehet, hogy kegyelmed többet utazott, de mondhatom, meg is látszik kegyelmeden.
- Hát ne nagyon dicsekedjék - felelte kacagva a tücsök.
De most már iszkolt ám a kis tücsök, mert Mackó bácsi, iszonyú, haragjában alighanem megrázta volna a karcsúra szabott kabátját. Gyorsan behúzódott a vékony repedésbe, ahova mackó bácsi hatalmas mancsa nem fért be utána. Vissza