Pohárköszöntő

Előszó

A szovjet költészet legnagyobb alakja Majakovszkij. A Nagy Októberi Forradalom az ő verseiből zúg a legnagyobb erővel, a szovjethaza első harcai és a szocialista építés első eredményei az ő lírájában tükröződnek a leghívebben, legélesebben. Hatásra nem múlja felül senki. Akár azt vizsgáljuk, milyen közvetlenül forradalmasító erővel hatott a tömegekre, akár azt, hogyan ihlette és alakította a szovjet lírán túl a külföldi irodalmak haladó költészetét is, mindenképpen az élen találjuk. De a szovjet költészet, természetesen, Majakovszkij halála után sem állott meg fejlődésében. Nőtt és gazdagodott a szovjet élet és gazdagodott a szovjet élet tükre, az irodalom, s az irodalmon belül a költészet is.
Nyikoláj Szemjonovics Tyihonov az élő szovjet líra legelső vonalában áll. Nemcsak mint költőt tartja számon a szovjet kultúra. Jelentősek elbeszélései, az irodalmi formák problémáit vizsgáló tanulmányai és harcosan lendületes publicisztikája is. A magyar olvasótömegek főleg mint költőt ismerik és tisztelik, s a szovjet irodalmi köztudat is lírájában látja munkásságának súlypontját. Tyihonov ma ötvennégy esztendős, de költészete egyre gazdagabban bontakozik ki. A Nagy Honvédő Háború után csodálatos lendülettel megindult újjáépítés, a diadalmas szovjet nép új érzés, és gondolatvilága - Iszakovszkij, Tvardovszkij, Scsipácsov és Szimonov mellett - az ő verseiben fejeződik ki a legnagyobb erővel. Az a gyűjtemény, amelyet a magyar olvasó most a kezében tart, 1948-ig kíséri végig Tyihonov költői pályáját, s nem kétséges, hogy éppen az utolsó ciklus darabjai az érzelmi és gondolati kiteljesedésnek nevezetes dokumentumai. Az 1948-as költői teljesítmény értékét hangsúlyozza a ciklusnak ítélt kitüntetés is: a Sztálin-díj első fokozata. Vissza