Havasi levelek

Előszó

Részlet a könyvből:

Kedves Malviné!

Mikor a Bellerophon angol fregatt 1815. aug. 4-én útra kelt a plymouthi kikötőből, hogy Bonaparte tábornokkal szent Ilona szigetére vitorlázzék, - a francziák rajongásig bálványozott, de most még czímétől is megfosztott császára, - a vérözön árán ártalmatlanná tett, de bukásában is óriás corsicai oroszlán büszke tekintetét utoljára jártatva végig a mindjobban és jobban távolodó ködös partokon, - nagy lelkének végtelen csalódásában így szólt keserű lemondással a számkivetést önkéntesen megosztó hűséges főmarsalljához:
Kedves, Bertrand a fák már hullatják leveleiket, - a dicsőség lombjai is elhervadtanak s az én életemnek ősze immáron beállt. A rettegett caesar világverő hatalmának hős tanúja csak ennyit válaszolt erre az ő koronás urának:
Sire! visszajövünk mi még!
A császár tagadólag rázta classicus szép fejét. Lelke a jövőbe látott. S az a lélek, mely egykoron daczolva az egész világ hagyományos előítéletei, szokásai és társadalmi ósdiságaival, lángeszének, vaskövetkezetességének és rettenthetetlen bátorságának örök dicsőségű fegyvereivel akadályt nem ismerve, játszva diadalmaskodék minden ellenén; az a lélek, mely az egyszerű, a szegény tűzérhadnagynak nem csak Frankhon ragyogó koronáját, de évek sorára Európa haegemoniáját is kivívta: az a nagy lélek a számkivetés hitvány és kicsinyes boszantásainak gyáva tűszúrásai alatt hamarosan összeroskadt. Vissza