Tóth József Füles

Előszó

Németh Gábor: A legvidámabb Barakk

Kaptam egy f(F)ülest. Ezidőtájt a mondat, legalább is számomra, öt jelentéssel bírhat. Egy rejtvényújság, egy pofon, egy hír, Micimackó szomorkás spanja - és végül, de nem utolsósorban, egy személy: Tóth József fotográfus, a következő lapon megtekinthető meditációs objektumok szerzője. Nekem, az 1956-ban születettnek, így, ezekkel van aláaknázva a felület, amelyen balettozni kényszerülök. Attól, „aki e sorokat írja", függetlenül érdemes hangsúlyozni, a Füles-fotók, ahogy a fotók általában, nem léteznek az őket éppen szemlélők kulturális emlékezetétől, egyéni szocproblémáitól, asszociációs lehetőségeitől függetlenül. Ezért viszonyuk az örökkévalósághoz kétes, eloldódva a történelminek nevezhető tapasztalat reáliáitól, illékony költészetté párolódnak, dokumentumértékük a mindenkori lábjegyzetek finomságának, a filológusi alaposságnak lesz, van(?) kiszolgáltatva. Tóth József elég korán megkapta a ritka rangfokozatot, becenév, határozott névelővel: A Füles. Az ilyesmi csak a szakma legnagyobbjainak jár, még életedben elindulsz a fogalommá válás rögtelen útján. Ahogy kinyitom a Füles-cédét, indulat fog el. Cé-da! Indulatba jövök, mert belehoztak a képek. Mi ez az elviselhetetlen pajkosság? A túlélés kispolgári perverziója, és aztán azonnal az allúziók: Harold Loyd és Polanski Iszonyata, Hulot úr, Moholy-Nagy, Man Ray, a konstruktivizmus, Angyal kalandjai, Egy férfi és egy nő, Az oroszlán ugrani készül, a Nagyítás. Ordító egér. Utána jön a fogalmi furor, a megnevezés, az ítélkezés dühe. A felhőtlenség esztétikája, mondom. A gyanútlanságé. Nettó giccs, merő jóindulattal kikövezve, szitkozódom, már nem is annyira magamban. A naivitás mint esztétikai kategória. Gyagyaizmus. Na jó, vegyél vissza. Ugyanakkor: pre-gerhesi művészet, Gerhes reflektáltsága nélkül. A csábítás trükkje. Fogyasztói szocializmus. Az ördög bibliája, kártyanaptárokon. Mindenről az jutott eszükbe. Bikinis csaj, Zetor-gumival ábrázolva. Vagy valami hőerőműben. És tényleg, megkívántuk, mint a vöcsök, a bikinisekért három nőtlen járt a fiúvécékben. Még ültek egy páran, 56 óta. Nem voltam értesülve. Még kivégeztek, 63-ban. A bimbózó maszekparadicsom árnyékában. Vissza