Zuhanás felfelé

Előszó

Amikor először vetették fel az ötletet, hogy nem akarnám-e betegségélményeimet egy könyv formájában megörökíteni, elutasítottam: „Van elég történet betegekről és szenvedőkről! Ráadásul betegségem lefolyása egyes olvasókra deprimáló hatással is lehetne."
Végül mégis Wilfried és Sylvia Plock, Dieter Schmidt és más barátok bátorítása indított ennek a könyvnek a megírására. Úgy gondolták, hogy Isten cselekvése az életemben sok ember számára nyújthatna vigasztalást és bátorítást. Hosszabb vonakodás után, 2003 elején munkához láttam. Ennek alapja a mintegy 300 oldal A4 nagyságú napló volt, amit betegségem alatt írtam, hogy könnyebben feldolgozzam szenvedésemet.
Hálás vagyok mindazoknak, akik írás közben imádságban támogattak, és újra meg újra biztattak a folytatásra. Hálás vagyok azoknak is, akik a kéziratot átdolgozták, és gondolataikkal kiegészítették. Mindenekelőtt azonban, kimondhatatlanul hálás vagyok drága feleségemnek, Kerstinnek, aki szenvedéseim közben szerzett tapasztalataim leírása során éppen olyan szeretettel segített, mint ahogyan a szenvedés hordozásában máig is teszi.
A nyomtatott szavak hosszú távú hatásával kapcsolatos következő gondolatok is állandó ösztönzést jelentettek: „Soha nem riad vissza, soha nem mutat gyávaságot; soha nem esik kísértésbe, hogy engedményeket tegyen; sosem fárad el, és nem hagyja magát elbátortalanítani; soha nem ússza meg olcsón; dolgozik, miközben mi alszunk; soha nem jön ki a sodrából, és még akkor is tovább hat, amikor mi már régen meghaltunk. Az embert mindig a helyes belső lelkiállapotban találja; mert csak akkor szólítja meg, ha időt szán az olvasásra; mindig kitart amellett, amit mondott; olyan mint egy csalétek, amelyik mindig benne lóg a vízben."
Legfőbb kívánságom, hogy ez a könyv hozzájáruljon Jézus Krisztus jobb megismeréséhez, méghozzá olyan Istenként, akinek útjait mi emberek nem mindig értjük, akiben azonban teljesen és tökéletesen bízhatunk. Ő jót gondol felőlünk, még ha az egyáltalán nem is úgy látszik. Ő terheket rak ránk, de segít abban is, hogy elhordozzuk azokat. Ő nem követ el hibát - soha! Ezt folyamatosan tapasztaltam betegségem eddigi hat éve alatt. Vissza