A magyar katolicizmus a magyar életért

Előszó

Részlet a könyvből:

"A kassai havasokban az Ottilia menedékház feletti kilátóról számlálgattuk a Magas Tátra csipkés csúcsait, amikor útitársam a félbeszakított vita fonalát újból felvette:
- Nem vagyunk mi régiségkereskedők, akik csak a multból élősködnek! - jegyezte meg barátunk -, mert a katolicizmusnak nemcsak középkora volt nagyszerű, de méltó hozzá pompás jelene is! Mit emlegetitek előttem a lápokat lecsapoló és az iskolákat, kórházakat, dómokat építő szerzeteseket? Miért dicsekedtek a pápák középkori nagy teljesítményeivel? Azok mind feleletek voltak a korszellem igényeire! Ha valamelyik kor megcsömörlött a jóléttől, arra franciskánus mozgalommal felelt az Egyház Assisi Szent Ferenccel, Árpádházi Szent Erzsébettel és a többi nagyságokkal, kiket emlőin nevelt. Amikor a szellemteremtésben ellaposodott az élet, új festészettel és építészettel lepte meg a világot. A torzonborz reformációra ellenreformációval felelt, tridenti zsinattal, jezsuitarenddel, Pázmány Péterekkel. Mindig orvosolta a korigényeket és sohasem ragadtatta el magát a világ kapkodásaiba. Világítótorony volt az élet óceánjában, messzire bevilágítva! Látom az Egyház nagyvonalú ítéletét a szabadkőművesség, a kapitalizmus és a kommunizmus elmarasztalásában is: félszázaddal megelőzte korunkat, mert 1891-ben XIII. Leó pápa már elmondotta ezekről lesujtó véleményét, megjelölvén a kivezető utat is, amit mai nap a világ magának kisajátítani törekszik." Vissza