Hallgassunk a kutyánkra

Előszó

A kutyák mindig is fontosak voltak nekem. A feleségemnek, Patnek és a családunknak az évek folyamán számos kutyája volt, amelyek egytől egyig szeretetre méltó társainknak és életünk fontos részeseinek számítottak. Mindazonáltal sorsom alakulásában egy másik csodálatos teremtmény játszotta a legfőbb szerepet. Szinte egész életemet annak a módszernek a fejlesztésével és sokszor a védelmével töltöttem, amelyet a lovakkal való kommunikáció terén fedeztem fel.
Mindeközben sohasem szakadtam el a kutyák világától, melyből végig sok ötletet merítettem, Bárhol jártam is a világon, a bemutatóimon állandóan mintegy négyszer annyi kutyatulajdonos, illetve kutyakiképző vett részt, mint valódi lovas szakember. A kutyásoknak nagyon sok jó tanácsot, találó megfigyelést köszönhetek.
Ahogy teltek az évek, egyre inkább kedvet kaptam, hogy elképzeléseimet a kutyák körében is próbára tegyem. Ez azonban csak vágyálom maradt, hiszen a lovak éppen elég feladattal látnak el ma is. Az utóbbi években azonban, legnagyobb örömömre, felfigyeltem egy kutyakiképzőre, aki -átvéve a módszeremet- máris véghezvitte azt, amiről én csak ábrándoztam.
Szívmelengető érzés volt, amikor először megismerhettem Jan Fennell angliai munkásságát. Volt szerencsém találkozni is vele, és amit vele kapcsolatban tapasztaltam, nagyon sokban emlékeztetett saját korábbi élményeimre a lovakkal. Hozzám hasonlóan Jan is gyakran érzi, hogy az emberek félreismerik az állataikat, igazságtalanok velük, pedig a barátaiknak nevezik őket. Ugyanakkor ő is szenvedélyesen vallja, hogy az erőszaknak helye nincs az állatokkal való bánásmódban. Az ő álma is egy olyan világ, ahol mindenki békességben megfér a többiekkel.
Akárcsak én, Jan is vonakodott büszkélkedni a sikereivel. Fölöttem is sok munkás évnek kellett eltelnie, míg megírtam első könyvemet, Az igazi suttogót. Jan szintén nagyon körültekintő volt, amikor papírra vetette elképzeléseit. Most azonban úgy érzi, elég biztos az igazában ahhoz, hogy szélesebb közönség elé tárja eredményeit.
Ezen a ponton sok szerencsét kívánok Jannak és módszerének. Biztos vagyok abban, hogy támadások érik majd e könyv miatt.A tapasztalataim arra tanítottak, hogy az emberekben szinte végtelen tartalékai vannak a negatív érzéseknek. Ám arra kell gondolnunk, hogy minden szemernyi rosszért, amit az emberektől kapnunk, hatalmas mennyiségű jót remélhetünk az állatok részéről. Tudnunk kell azt is, hogy minden gáncsoskodóra százával jutnak olyanok, akik arra áhítoznak, hogy még jobban megérthessék az ember leghűségesebb barátait.
Büszke vagyok arra, hogy amikor ragaszkodtam az elképzeléseimhez, talán sikerült a világot jobbá tennem a lovak, és talán az emberek számára is. Remélem, ez a könyv segít majd abban, hogy valami hasonló történjen egy másik, igen figyelemreméltó állattal, a kutyával.
Monty Roberts, Kalifornia, 2000 márciusában Vissza

Fülszöveg

Jan Fennell gyermekkorában lett a kutyák odaadó híve. Irántuk érzett szeretete egyre erősödött, miközben maga is neves tenyésztővé vált, díjak sokaságát, közte a hírneves Cruft-trófeát nyerte el állataival. Az utóbbi években a problémás viselkedésű kutyák számára kifejlesztett nevelési programjával szerzett magának széles rajongótábort. Módszerét számos televíziós műsorban, valamint a BBC adásaiban is népszerűsítette. Jan élettársával, Glen Millerrel, valamint versenygyőztes angol springer spánieljeivel él vidéki otthonában, az angliai Észak-Lincolnshire-ben. Könyve egyszerre gondolatébresztő és sokszor megindító olvasmány. Elmeséli azt a tragikus halálesetet, amely arra késztette, hogy megváltoztassa hagyományos alapokon nyugvó viszonyát a kutyákhoz. Leírja, hogyan fejlesztette ki a megszokott fegyelmezési eljárásoknál sokkal gyengédebb módszerét a kutyák nevelésére. A könyv legnagyobb erénye az, hogy könnyen követhető útmutatóként segíti az olvasót Jan technikájának elsajátításában. Programja hatékonyságával csak az egyszerűsége vetekszik.
"Jan Fennnell brit kutyatartó forradalmian új kiképzési módszert alakított ki. Szelíd, egyszerű és rendkívül hatékony." Mail on Sunday Vissza