Nimród 1913. december 1.

Előszó

József főherceg.
Valamikor, Mátyás király korában kelt szárnyra a legenda, hogy a király álruhában járja az országot, hogy minden bajról és gondról saját maga győződjék meg. Századok múlva ime a legenda új lesz, de most már igaz történetté nőtt. A királyi család tagjai csakugyan járják ez országot, népünkkel közvetlenül érintkeznek és ha nem is «álruhában» de közelről látják életünk folyását.
Az uralkodóházhoz tartozó főhercegek és hercegek közül azonban senki se ismeri úgy a magyar népet és senki se becsüli olyan nagyon, mint József főherceg. Nemcsak közénk jő, hanem közöttünk él. így mint királyi herceg is a legnépszerűbb, mint vadász pedig, - bátran elmondhatjuk róla, - hogy leghíresebb. A kistapolcsányi kastély ura az ország legelső vadász ura, a kistapolcsányi és kisjenői vadászatok pedig mindig közérdeklődés tárgyai. Ha pedig valamelyik arisztokratának meghívását fogadja el, akkor is a magyar földön áldoz sportélvezetének: a vadászatnak. Szóval, majdnem minden vadászata az ország határán belül foly le, mert ezt az országot szereti. Szeretni tanulta dicső emlékű atyjától, akinek méltó utóda.
Ki ne olvasta volna, azokat a közleményeket, melyeket a magyar föld iránt érzett rajongásában írt; a vadászképeket, melyekben stilművésznek bizonyult. A nagy magyar Alföld számtalan változatai vagy a mármarosi hegyek festői szép tájképei megszólaltatták benne az írót, s hangulatos képein keresztülragyog e föld iránt érzett rajongása. Vissza