Többrétegű felrakóhegesztés

Előszó

1988-ban jelentette meg a Gépipari Tudományos Egyesület FELRAKÓHEGESZTÉS címen azt a kiadványt aminek ez az új kiadvány a folytatása (második kötete). Két év alatt az első kiadványra számtalan kritika, megjegyzés érkezett a szerzőkhöz. Ezek zöme azt kifogásolta, hogy a többrétegű varratkészítés folyamata részleges, pedig a meghibásodások zöme - a leggondosabb gyártás esetén is - ezeknél fordul elő. Jelenleg sem a tervező, sem a technológus, sem a minőségellenőrző nem tud más gyakorlatot követni a varratok különböző rétegekből való felépítéseknek módját illetően, mint a tapasztalatot . Általában a gyakorlott szakemberek azt tartják a varratrétegek kialakítása, sorrendje akkor jó, ha minimális deformációt (alakváltozást) eredményez készítésük. Arról ilyenkor nem történik vélemény nyilvánítás, hogy milyen deformációról (alakváltozásról) van szó. Ezen a területen a hegesztés technológiai tervezésnek nincsenek matematikai vagy szabványban előírt dokumentumai. A tapasztalatok megítélése ezért nem egyértelmű, hanem szubjektív, így szélsőséges végleteket is tartalmaz. A mai hegesztési gyakorlat ezt azért viseli el, mert a megvalósítást a hegesztőre lehet bízni. A hegesztés gépesítési szintjének a növekedésével a humán szabályozás helyébe az előre megtervezett egyértelmű gépesített mozgások előírásai lépnek. Jelenleg a magyar szabványok szerint adott osztálypontosságú varratot csak a pontosságra minősített hegesztő végezhet. A szabvány a gépesítettséghez viszont nem rendel osztálypontosságot. Ezt sokan olyan végletesen értelmezik, hogy a gépesített eljárásokkal nem lehet minőségi hegesztett varratot gyártani. Vissza