XIV. Országos Kisplasztikai Biennálé

Előszó

Kisplazstika
Műfaji elnevezés.
Nem túl szerencsés, bár írva szebb, mint kiejtve. A leírt szó, ha olvasva látom, hasonlít arra, amit megnevez. Reménytelen kirándulás, túl szubjektív, amit állítok.
Angol versben, egy magyarnak a rímek írva nem rímelnek, csak kiejtve. A magyarul írt magyar versnek a rímei írva, látva is rímelnek, mint látvány is rímek. Szépek, csengenek, győznek.
A kisplasztika nem a nagy szobor kicsinyített mása, vagy a szobor apró rokona. A szobor nagyobbat jelent, a szobor nagy, mint az oszlop.
A kisplasztika az ékszerek rokona. Nem nagyítóval kell föléjük hajolni, hanem kézbevéve kell nézni őket. Mint a gyűrűket és a fülbevalókat.
A kisplasztika az óriások szemlélete, mint a szonett.
A kisplasztika a szép címek rokona.
"Szózat."
"Az éjszaka szelid trónján."
"Az utolsó hajók."
"A halottak élén."
Tehát nem arról van szó, hogy a szobor kicsinyített mását készítjük el, amely esetben minden részlet megjelenik apró méretekben, hanem másképp gondolkozunk, mint akiknek kevés a helye a térben és igazodunk a kis térhez, azáltal, hogy a hangsúlyokat, az árnyékokat máshová helyezzük és némely árnyék elhalványul.
Egy emberi arcból a profil megmarad. Ahogy a profil vonala változtatja az elhajlások szögét, tehát valóban virtuális vonallá alakul. Mintha a hó vagy a por finoman belepte volna és a jelentősebb ereszaljak hó és pormentesek maradnának és árnyékuk így kissé erősödik. Finom arányérzék szerint, amit nem lehet szavakban megfogalmazni.
A kisplasztika a témákban is válogat és olyat választ, amilyennél a jellemző erő a kis részletektől el tud tekinteni. Nem kompjuter pantográf módjára működik. Az alkotó embernagyságú a kisplasztikához képest, nagyvonalú, óriási. A kisplasztika gondolatai mások. Olyanok, mint a Gulliver kezében a liliputiak. Vissza