Közismereti tantárgyak - Hivatásom: osztályfőnök

Előszó

A GIMNÁZIUM ahová jártam, (Trefort Utcai Gyakorlógimnázium) a nyugalom szigete volt számomra. Osztályfőnökömet, dr. Korner Miklósnét, Éva nénit - így utólag visszaemlékezve - a négy év alatt egyszer sem láttam indulatosnak. Közöttünk mindig komoly volt, céltudatos, biztonságot árasztó, fáradságot nem ismerő. Részese lenni az általa kezdeményezett folyosó sarki vagy szertárbeli néhány perces, vagy több órás négyszemközti beszélgetésnek: maga volt a katarzis. Órai "rosszalkodással" arcunkra (kemény munkával) kiültetett rosszkedvvel igyekeztünk kiprovokálni e felemelő-megváltó beszélgetéseket. Éva néni magas erkölcsi elvárásainak, értékrendjének megfelelni életprogrammá vált. Biztosak voltak szemlélet- és világnézetbeli különbségek tanáraink között - utólag már tudom: antagonisztikus ellentétektől sem volt mentes az akkori tantestület - mi, diákok ebből semmit sem éreztünk. Felénk mindenki bizalommal és szeretettel fordult, és a mi bizalmunkra méltók voltak tanáraink. A köztünk lévő ellentétekről soha, az igazbarátságokról gyakran esett szó. Utóbbiak később is mintául szolgáltak sokunknak. AZ EGYETEM öt éve érintetlenül hagyta a középiskolából hozott pedagógus-képet. Azok a tanáraim, akik pedagógusként is kivívták elismerésünket és tiszteletünket szakmailag kiválóan felkészült, gazdag módszertani kultúrával rendelkező emberek. Tudatosan igyekeztem ellesni tőlük és örökre emlékembe vésni számos szakmai-pedagógiai fogást, módszertani megoldást. Az önépítés intenzív szakaszát éltem. Vissza