A Rádiótechnika évkönyve 2003

Előszó

A „Rádiótechnika" évkönyveinek XXXVI. kötetét tartja kezében a kedves olvasó. Ezen kiadványunkban is alapvetően a rádió adás-vétel technika, a műszer- és méréstechnika és az általános elektronika területéről adunk cikkösszeállítást. Reméljük, olvasóink megelégedésére. Az évek során hagyománnyá vált, hogy évkönyvindító cikkünkben a hazai szakipar történetének feldolgozására vállalkozunk. Folytatjuk ezt most is a Félvezetőeszközök fejlesztése és gyártása a Tungsramban című anyagunkkal. Annak, hogy most e helyütt, kiemelve közöljük ezt, semmiféle komolyabb oka nincsen, hiszen ezen cikkünk történetileg ugyanolyan szerves része műszaki kultúraörökítésünknek, mint az évek során közölt EMG-, BHG-, ML-, Vatea-, vagy Zelenka Labor-történet, hogy csak néhány példával éljünk. Ha objektív oka nincs, akkor csak valaminő erősen szubjektív lehet! Igen, az és talán megbocsátható. Az évkönyv szerkesztője úgy érezte, itt az a ritka alkalom, amikor megemlékezhet gyermekkorának egyik legszebb karácsonyestéjéről, kiváltképp édesapjáról és a tőle kapott csodálatos ajándékról: egy P15-ös tranzisztorról. Szép kis Tungsramos kartondobozka, akkora mint egy miniatűr rádiócsőé, vattával bélelve rejtette az igazi nagyfrekvenciás csodát! Az 1960-as évek elején egy kisdiáknak ez a néhány megahertzes határfrekvenciájú „kalapos" házú, ötvözött germániumtranzisztor - a sok-sok reflex-kapcsolás után, végre - a középhullámú önrezgő keverés, a szupervétel lehetőségét hozta el. Hát, ez a csodák netovábbja volt... Mostani évkönyvünkből, a már enyhén őszülő halántékú egykori kisdiák, aztán azt is megtudhatta, hogyan és milyen - szűkebb és tágabb értelemben vett - körülmények közepette születtek, készültek ezek az egykori „csodatranzisztorok". Tanulságos történet. Legújabb évkönyvünkben, egyebek mellett, ismét jelentkezünk állandó rovatainkkal az amatőr rádiózás, az autó- és a háztáji elektronika területeiről is. Széles és színes választékhoz kívánhat élvezetesen hasznos évkönyvolvasást a Szerkesztőség Vissza