Balatonakali

Előszó

1949-ben, gyerekként kerültem Akaliba.
Édesapám egy kedves bakonyi faluban, Márkón tanított 26 évig. A sváb kitelepítések után helyezték Akaliba, itt tanított nyugdíjazásáig. 40 évig krónikása is volt a falunak, naplószerűen jegyezte a napi eseményeket. A községi könyvtárban - melynek 43 éven keresztül vezetője volt - kutatta a község múltját.
Nyugdíjasként gondoltam először arra, hogy az édesapám által megkezdett munkát folytassam. Akkor még nem is sejtettem, hogy múltunk kutatása milyen nehéz vállalkozás, ugyanakkor mennyi élményt, örömet jelent nekem. Levéltárakban, könyvtárakban, múzeumokban összegyűjtöttem annyi érdekes anyagot, hogy elhatároztam, örömöm megosztom falum lakóival. Ismerjék meg múltunkat az „őslakosok" és a könyvet olvasva, érezzék magukat végleg akaliaknak a később ideköltözők.
Magunknak, magunkról írtam úgy, hogy az idegenek is megértsenek bennünket.
A száraz, történelmi adatokat irodalmi szemelvényekkel színesítettem, amelyekből megtudjuk, különböző időszakokban milyennek láttak bennünket.
E század eseményeiről lejegyeztem idős adatközlőim visszaemlékezéseit.
A vízparton lakom, ismerem a Balatont. Leírtam, milyen csodálatos a nap különböző szakában, bemutattam szépségeit, veszélyeit. Rövid ideig tanítottam is a faluban, gyerekekkel ma is tartom a kapcsolatot, jól ismerem a szokásokat, az embereket is. Különböző fejezetekben szólok róluk.
Ez az első munka a falu múltjáról, s örülök, hogy a millecentenárium évében adhatom Balatonakali lakóinak kezébe. Vissza