Csantavéri hiedelemmondák

Előszó

Az elmúlt két évtizedben több alkalommal foglalkoztam Csantavér nyelvével és nyelvjárásával. Kutatásaimhoz beszélt nyelvi szövegekre volt szükségem, jártam tehát a falut, s eleinte főleg idős és középkorú embereket kerestem fel, kezdeményeztem velük beszélgetést. Eleinte mindegy volt számomra, hogy miről mesélnek az adatközlők, később azonban a népi hiedelemvilággal kapcsolatos kérdéseket tettem fel. Az első hiedelemmondákat és hiedelemközléseket a 70-es évek végén jegyeztem le, de a gyűjtés során azt tapasztaltam, hogy a kérdezettek nem szívesen beszélnek az engem érdeklő témákról. Életükről, munkájukról azonban sok mindent elmondtak. 1987-ben és 1988-ban már nagyobb sikerrel jártam, sok hiedelemmondát gyűjtöttem, mert akkor nagy örömömre az új adatközlők szívesen meséltek történeteket boszorkányokról, hazajáró lelkekről, mitikus tárgyakról, babonákról. Olyan történeteket, melyekből kiolvasható közösségünk hitvilága, az a tudásanyag, amely a világra vonatkozó elképzeléseket öleli fel. A lejegyzett hiedelemmondák közlését éppen ezért tartom fontosnak. És azért is, mert Csantavér hiedelemvilága még nincs feldolgozva. A szakirodalomban még utalások sincsenek a falu hiedelemvilágával kapcsolatban.1 Pedig a néprajzzal (is) foglalkozók nem kerülték el a falut. Penavin Olga vezetésével a 1960-ban a Magyar Tanszék hallgatói a faluban gyűjtöttek, az ő gyűjteményükben két hiedelemmonda található. Ezeket a szövegeket is, melyeket a tanszék tulajdonában levő hangszalag őriz, lejegyeztem. Vissza