Fejezetek a magyar hangosfilm első évtizedének történetéből

Előszó

Minden műalkotás tükre annak a társadalomnak, mely létrehozta, élvezi vagy elutasítja. A harmincas évek magyar közönsége hol élvezte, hol elutasította a magyar filmeket, de mindenesetre használta. E tényen az sem változtat, hogy az igazi vagy magát annak képzelő művészvilág megvetette a magyar filmet -/bár azért járt moziba/- a kormány pedig fejcsóválva figyelte, hogy a filmek minden igyekezet ellenére a kelleténél "balrább" csúsztak a megkívánt irányvonaltól. A társadalmi haladás élharcosai, a kommunisták, baloldali szociáldemokraták, haladó munkások, értelmiségiek viszont kispolgári árucikk jellege miatt bírálták jogos ingerültséggel a magyar filmet. Mindezzel együtt és mindennek ellenére a magyar hangosfilm első nyolc esztendeje során ábrázolta és kifejezte a társadalmat, persze akaratlanul és inkább vágyaiban. Ezek a régi magyar hangosfilmek olyanok, amilyennek az uralkodó osztály és a kispolgár látni óhajtotta önmagát, múltját, jelenét és jövőjét. Vágyak tükörképe. 1931 májusa és 1938 decembere között 132 egész műsort betöltő magyar játékfilm készült Magyarországon. Ezek közül 98 a vígjáték, ebből 96 a jelenben, Magyarországon játszódik. A filmek túlnyomó többsége, 75 százaléka tehát a jelenkori Magyarországon, főleg Budapesten játszódó vígjáték . Ezek a filmvígjátékok túlnyomórészt irodalmi - vagy színpadi - művekből készültek, a 132 film közül 88 irodalmi mű feldolgozása, ebből 54 kortárs színműnek a filmváltozata, eredeti filmtéma csak 44, ebből is 34 vígjáték. Még akkor is színdarab az alaptéma, ha az eredeti mű egy régebben készült regény. Például: igaz ugyan, hogy az Emmy című film /1934/ forrása Rákosi Viktor hasonló című, 1918-ban kiadott regénye, de a film készítői mégsem ehhez a műhöz nyúltak vissza, hanem annak Lengyel József által feldolgozott és 1932-ben sikerrel bemutatott színdarabváltozatát használták fel, ha tehát nincs ez a színházi bemutató, Rákosi Viktor 1918-as regénye senkinek se jut eszébe. Vagy: Pekár Gyula 1910-ben kiadott regényét, melyből 1914-ben vígjátékot irt - A kölcsönkért kastély - a cselekményt a "mába" téve azért vitték filmre, mert a darabot 1933-ban sikerrel felújították, sőt A hamburgi menyasszony címen operett is készült belőle. /Ebben éneklik: "Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország."/ Ily módon tehát sokkal kevesebb nem-színpadi irodalmi alkotást vittek filmre, mint azt statisztikai adatok alapján gondolnánk. Mindebből nyilvánvalóan következik, hogy a magyar filmek éltető talaja tehát a magyar színpad volt, a filmcsinálók lényegében nem tettek mást, mint a filmszalag segítségével sokszorosítottak néhány tízezer színházi néző előtt sikeresnek mutatkozó darabokat, hogy így százezernyi vagy akár milliónyi néző is jegyet vehessen hozzájuk. Mondatunkat tehát, mely szerint a filmek túlnyomó többsége a jelenkori Magyarországon játszódó vígjáték, azzal bővíthetjük, hogy a közelmúltban sikert aratott színpadi vígjátéknak mozielőadásra alkalmassá tett változata. Tehát: a filmek túlnyomó többsége a jelenkori Magyarországon, főleg Budapesten játszódó, sikeres színpadi vígjáték mozielőadásra alkalmassá tett változata. Vissza