Ridovics Péter

Előszó

Részlet a könyvből:
Környezetbarát festészet
A művészet vonzereje gazdagságában rejlik; kimeríthetetlen kincstára, hiteles közvetítője az érzéseknek, gondolatoknak, vágyaknak, ábrándoknak, mindannak, ami az embert érdekli, lelki világát megérinti, emlékeit megidézi. Annyi minden foglalkoztatja kinek-kinek a fantáziáját, kutató tekintetét, tudásra szomjas elméjét, hogy a fürkésző figyelem ébersége, az érzékek befogadókészsége mindig új és új megismernivalóra, mind teljesebb tájékoztatásra vár. A művelődés egyetemes történetében ezért a művészi megnyilatkozások korszakos együttese rendkívüli sokoldalúságot mutat, amit napjaink magyar viszonyai mintha nem igazolnának, legalább is ami a műkritika kiváltságosainak publicisztikáját, a befolyásos hivatalnokok állásfoglalását illeti. Az elkészült művek sokirányú számbavétele viszont mégis azt tanúsítja, hogy tehetséges képzőművészeink valójában - igencsak eltérően oldják meg feladataikat; ahány jó képességű festő, szobrász, grafikus, annyiféle egyéni felfogás, másfajta szakmai jártasság, különböző formai törekvés.
Ridovics Péter nem tagadja meg a klasszikus hagyományokat, a valóságábrázoló művészekkel szívesen vállalja az eszmei rokonságot, nem fordít hátat a pleinair festészetnek, nem tiltakozik, ha a nagybányai mesterek lemenőági utódai közé sorolják őt. Művészi munkálkodása során gyakran merít a környezetében észlelhető jelenségekből, tudatosan válogat vizuális élményei érdekes motívumai közül, nem tagadja, hogy sokat köszönhet a szabadban tapasztalható különös tüneményeknek, de akár az évszakok, napszakok szokványos változásainak is. Festői tevékenységének az indítékai kimeríthetetlenek, hiszen a külvilág megvilágításának a hatásfoka folytonosan változik, a napnak, mint fényforrásnak a megjelenése földünk légkörében soha se ismétli meg önmagát, variációs lehetőségei végtelenek, s ezért nem áll helyt a teuretikusok megállapítása, miszerint az impresszionizmus lealkonyultával a természetfestés már csak önismétlésre szorítkozhat. Ezt a felfogást a tényekre összpontosító objektív adatgyűjtés se igazolja, ám a művészetben számolni kell még az alkotó tehetség jelenlétével, szubjektív ingereivel is, ami újabb megszámlálhatatlan esély a részletek társítására, az emberi elme asszociációs hajlamainak a szinte követhetetlen szövevényére. A művészi munka eredményessége nem független attól, hogy az alkotók milyen mesterségbeli tudással rendelkeznek, bár a korszerűnek minősítettektől a műitészek inkább kreativitást követelnek, semmint szakképzettséget. Persze, a szaktudás mineműsége | személyektől függetlenül - áthidalhatatlan ellentétek kiváltója. Ridovics Péter elvont fogalmak helyett inkább érzékletes színekkel érvel meggyőződése mellett - megfestett képekkel, melyek helyzeteket, eszményeket, folyamatokat, elképzeléseket jelenítenek meg a piktúra sajátos eszközeivel; választ a bölcsködő kérdésekre a maga dialektusában festékbe mártott ecsettel kínál. Ecsetkezelése annyira személyéhez kötött, hogy a karakteres kézirat jellegét veszi fel; az elkeskenyedően csúcsosra felrakott fenyő ábrájának remegő foltjai másutt az elöregedett és lombját vesztő akác görcsös vonásaiban térnek vissza. De miként ugyanannak a ragnak a megismétléséből nem lesz jó rím, úgy a foltok, csíkok, sávok refrénjét is új értelmezésben kell feldolgozni, hogy el lehessen kerülni az egyhangúságot. Vissza