Lakásépítés, lakásgazdálkodás

Előszó

Részlet a könyvből:

A lakásállomány és -ellátás továbbfejlesztése, az 1990-ig tartó lakásépítési és -gazdálkodási program szempontjából meghatározó jelentőségű volt az 1961 és 1975 között sikeresen teljesített 15 éves lakásépítési terv, melynek eredményeként - történelmileg rövid idő alatt - az ország lakáshelyzete jelentősen javult. Az első 15 éves lakásépítési terv társadalompolitikai célját és lakásfejlesztési politikáját a mennyiségi szükséglet, az állandósult lakáshiány határozta meg. Ezért a lakásépítés gyors ütemű növelése - az ország lakáshelyzetének gyökeres megváltoztatása, az önálló lakással nem rendelkező családok lakásproblémájának mielőbbi megoldása - a munkásosztályt, az egész lakosságot alapvetően érintő szociális kérdés volt. A lakásellátásban bekövetkezett fordulatot, a változás nagyságát, méreteit érzékelteti, hogy az elmúlt másfél évtizedben az előirányzottnál (egymilliót tartalmazott a terv) is több, összesen 1 050 000 új lakás épült. Az ország lakásvagyona kb. 800 000-rel gyarapodott, és 1975 végén elérte a 3,5 milliót. Az ország lakosságának 30%-a, több mint egymillió család költözött új otthonba 1961 és 1975 között. A lakásépítés színvonalát tekintve nemzetközi összehasonlításban is számottevő. A hetvenes évekre az 1000 főre jutó új lakás építésében az európai országok között hazánk az élvonalba került. A lakásellátottságban elért eredményeket jól érzékelteti, hogy kedvezően változott az önálló lakással rendelkező családok aránya: a 100 lakott lakásra jutó családok száma 130-ról 112-re csökkent. Jelentősen mérséklődött a lakások zsúfoltsága: a 100 lakásra jutó személyek száma 349-ről 298-ra, a 100 szobára jutóké pedig 236-ról 157-re csökkent. Vissza