Konfekció

Előszó

Részlet a könyvből:

A Hausvogtei-téren egy tizenhat éves kislány járkált fel és alá, benézett a Jeruzsálem-utcába, felnézett villanyárára és- a járkálása mind' gyorsabbá vált. Erősen fázott már. Nagyon dühös volt. Megint cserben hagyja? Hányszor kelleti már rá várnia? Öt alkalommal egyáltalában nem jött el. Még csak három hónapja i .merik egymást. Mit érdeklik öt a túlórái. Ha ma újból nem jön, akkor végez vele. Igenis, akkor végez vele. Már figyelmeztette is erre. Meg is fogja tenni. Mit érdeklik öt a túlórái. Naponta nyolc órán át lámpaernyőket varr. Egy öltés kívülről, egy öltés belülről. Egy öltés kívülről Egy öltés belülről. Nyolc órán át naponta. De utána szabad akar lenni, jókedvű akar lenni, ki akar menni a városba: moziba, vagy kávéházba, világosban vagy sötétben, a szabadba vagy akárhová. Mit érdeklik őt a túlórái. Ez a várakozás egészen megőrjíti. Miért nem jelent beteget? Miért nem mondja, hogy fejfájása, vagy más baja van és miért nem csapja oda az egészet? Olyan ügyefogyott a tanonc úr? Jaj neki, ha most rögtön nem jön. Most már éppen eleget várt. Majdnem háromnegyed órát. Még mindig szakadatlanul fel és alá járkál. Nyolc lépés oda, nyolc lépés vissza. 'Mintha a Hausvogtei-tér nem volna nagyobb egy börtöncellánál. Ezt gondolta: nyolctól fél ötig tart tulajdonképen Hansnak a munkaideje. Hat órára beszéltük meg a találkozót. És most mindjárt hét óra... Vissza