Filc, a zoknimuki

Fülszöveg

Félix látta, hogy a zoknimuki teljesen maga alatt van.
- Tervre lesz szükségünk - mondta, amitől Filc szeme még nagyobbra kerekedett.
- Át kell fésülnünk a lakást, hátha errefelé bujkál az az egér.
- Stopli... - csuklotta Filc. - Nekem is kell... fésülnöm?
- Muszáj lesz - nézett rá megütközve Félix -, nem hiszem, hogy rám hallgatna, de a te hívásodra talán előbújik.
- Persze, persze, csakhogy én nem tudok fésülni, azaz... még sosem próbáltam. És nem mintha félnék, vagy ilyesmi, de azért picit meg vagyok ijedve. Tudod, milyen vagyok... - hebegte Filc, fülei elpirultak, szeme kéken felvillant. - Nem félek, csak az én esetemben, ugye... meg a kockázat is elég magas, és én kétbalfüles vagyok, az az igazság.
Félix csendre intette a magyarázkodó kis koboldot, felhúzta lábán a nadrágot, és felvillantotta csíkos zokniját.
- Kérsz egy harapást? Megnyugtatna?
Filc elgondolkodott az ajánlaton, aztán tagadólag megrázta a fejét.
- Ez nagyon kedves tőled, és igazán guszta ez a zokni, különösen azok a narancssárga csíkok... meg a gumírozott szegélyek... - Filc nagyot nyelt. - De nem tudnék enni, amíg szegény Stopli nincs meg.

Te is azt hiszed, hogy árván maradt zoknid párja a mosógép feneketlen bendőjében tűnt el? Pedig a valóság ennél sokkal érdekesebb! Valahányszor nem figyelsz oda, alma nagyságú, kövér pocak préselődik át egy titkos résen, cérnavékony lábak lopakodnak csendben, kerek szemecskék csillognak a félhomályos sarkokban, és hatalmas fülek remegnek meg izgatottan a szanaszét heverő, sok értékes kincs láttán. Egy perc sem telik belé, és huss! az apró lény már szalad is a fél zokniddal, kesztyűddel, kisautód kerekével, vagy éppen törött játékbabád egyik lábával a hóna alatt a szobád falába fúrt lakásába. Bizony, zajos manó-nagycsaládok élik lusta és falánk hétköznapjaikat az emberházak falaiban, kacatokat gyűjtenek, kacatokat esznek, és elcsent zoknikban alszanak. Ők a zoknimukik.
Közéjük tartozik Filc, a hétéves mukifióka is, aki bár nagyon szereti haspók apukáját, kissé hisztérikus anyukáját és gondtalanul vidám kistestvéreit, mégis úgy érzi, valamiért különbözik tőlük. Vissza