Az élettan tankönyve

Előszó

Szivesen hajlottam arra a megtisztelő kívánságra, hogy kedves tanítványomnak és tanártársamnak, Veress Elemér-nek könyvéhez előszót írjak. Nem azért, mintha hinném, hogy ennek a munkának az én támogatásomra van szüksége abból a czélból, hogy megtalálja az utat azokhoz, a kiknek számára és hasznára készült, hanem azért, mert ez előszó irása alkalmat ad nekem, hogy a nyilvánosság előtt elmondjak röviden egyet és mást élettani előadásaimnak beosztásáról, anyagáról és terjedelméről.
Kolozsvári tanszékem elfoglalása óta, vagyis immár huszadik éve, mindig arra törekedtem, hogy két félévre terjedő előadásaimban az egész élettant előadjam. Ennek a feladatnak megoldása érdekében számolnom kellett azzal. hogy az előadások kerete az anyag mennyiségéhez viszonyítva aránylag szűk, tehát, hogy több fejezet tárgyalását összevontabban kell megszabnom, ha az addig általában szokottnál nagyobb terjedelemben kívánok bevonni fejtegetéseimbe még más egyebet is. Pedig főként a hallgatók természettudományi gondolkozásának megerősítése érdekében az élettan tanításában nélkülözhetetlennek kellett tekintenem több olyas fejtegetést, a mi az élettannak hagyományos keretében nem volt fellelhető. Különösen sokfelé kívántam helyet szorítani részletesebb életchémiai fejtegétseknek, minthogy saját kiképeztetésemnek előrehaladásával kapcsolatosan többszörösen tapasztaltam, hogy az élettani tudás, a szervezetekben történő chémiai folyamatoknak egységes, szerves ismerete hijján nagyon is hézagos és ingatag. Az anyag tárgyalásának sorrendjében tanári működésemnek első évében is már bizonyos módosítással Beaunis H.-nak, akkor a nancy-i orvosi fakultáson az élettan tanárának tankönyvéhez igazodtam, mely munkának ismételt olvasgatása közben, az abban követett módszer figyelmemet mind jobban lekötötte... Vissza