Az akasztófák szocializmusa

Fülszöveg

Sajnálatos, hogy a XX. sz. e nagy írójának, etikusának írásairól - mi magyarok - megfeledkeztünk, regényeit, esszéit nem olvassuk, színműveit nem játsszák színházaink. Pedig kijózanítólag hatnának a globalizáció materializmus által megmérgezett, kizsákmányoló, szellemileg elszegényedett társadalmára. A Gloria victisben A magyarok vére címen megjelent, s a már-már bonmot-ként használt idézetek kivételével szinte nem ismerünk semmit a francia gondolkodó műveiből. Pedig megérdemelné, hogy legalább utcát nevezzünk el róla!(...)
Szégyenletes, hogy időközben forradalmunkat is elfeledjük, elfeledtetjük, vagy közömbösek vagyunk népünk eme áldozata iránt. Itthon talán még jobban, mint külföldön, pedig 1956- tal beiratkoztunk - ahogy Camus is kiemeli - a szabadságszerető népek élvonalába. Szabadságharcosaink áldozatát - a holtakét és élőkét - talán meg sem érdemeltük, hisz a felejtés mellett sokszor az az érzésünk, hogy ünnepi beszédet mondó politikusaink inkább saját személyüket polírozzák fel, mintsem '56 hőstetteire, mártírjainkra és a kádári véres megtorlásra emlékeznének, emlékeztetnének.
Camus, a XX. század nagy morálfilozófusa mérceként, csúcsként értékeli szabadságharcunkat és axiómaként mondja ki: "A magára maradt Európában csak úgy maradhatunk hűek Magyarországhoz, ha soha és sehol nem áruljuk el amiért a magyar harcosok életüket adták, és soha, sehol - még közvetve sem - igazoljuk a gyilkosokat." Vissza