Mestereim, barátaim, szerelmeim 1.

Fülszöveg

Izgalmas szellemi kalandozásra invitál Illés Endre esszégyűjteménye. A "helyszín": a magyar és világirodalom tájai, a "szereplők": a mesterek, barátok, szerelmek - költők, írók, festők, zeneszerzők.
"Hogy a legfontosabbat elmondjam ezekről az írásokról, Odüsszeusz tapasztalatát kell idéznem. Az ő kalandját a tizenegyedik énekben, abban az éjszakai világban, melyben az ember az elmúlttal és a jövővel találkozik. Az árnyakat hiába kérleljük mézzel, borral, fehér liszttel - némák maradnak. Csak a vértől szólalnak meg. Vérrel kell kínálni minden árnyat, hogy életre keljen, lüktessen a szíve, és kimondja a magáét" - vallja a kötet bevezetőjében az író. A "gellérthegyi éjszakák csendjében" visszatérő "árnyakat" megidézőjük, "oxigént adó vérrel", jelenlétével, elnyomhatatlan érzelmeivel, a szeretet és az indulat szavaival szólaltatja meg.
A holtak megelevenednek, a szobrok életre kelnek, személyes ismerősökké válnak: "A sebezhetetlen" Bartók Béla, Bölöni "György az úrmagyar", Tersánszky "a puszpángsíp mestere", "a nyomdász" Kner Imre, Déry Tibor- Odüsszeusz, "a bihari trubadúr" Nadányi Zoltán, Halász Gábor "a kristályszoba lakója", Kemény, "Zsigó báró", "a száműzött angyal" Rimbaud, "a szerelem anatómusa" Maupassant, "Nietzsche tanítványa " Henry de Montherlant - hogy csak néhányat említsünk a "szereplők" közül.
A méltán népszerű portrék újra és újra meggyőznek arról, hogy Illés a műfaj mestere. Vissza