Fiúk! Legények! Érdemes-e?

Előszó

Lobog benned az ifjúság tüze. Készül kibontakozni benned az, akinek rendeltettél. Tested és értelmed most van a legnagyobb fejlődésben, vagy csak most jutottál át azon az életszakaszon, amelyben a fiúból fiatalember vagy éppen férfi lesz. A gyermeknek kijárt kényeztetések ideje elmúlt, most már férfihoz illő örömökre vágyakozol. Érzed, hogy más vagy, mint a leányok, észreveszed, hogy érdeklődni kezdenek irántad s hogy magad is vonzódni kezdesz hozzájuk.
A tested és értelmed fejlődése egyre inkább munkabíróvá, kenyérkeresővé tesz s titokban már arra is gondolsz, hogy előbb-utóbb élettársat kellene keresned, kedveset, igazit, hozzádillőt. És felújjong benned a csodát sejtető gondolat: „Házasságomból, élettársammal való testi közösségemből gyermekeim születhetnek! Gyermekek, akikben megsokszorozódhatik a magam s folytatódhatik őseim élete!" Azt tapasztalod, hogy ennek a tudatnak egész gondolat- és érzésvilágodat átalakító ereje van.
Közben azonban tapasztalnod kell azt is, hogy ezek az örömök még csak a távolból integetnek feléd. Közvetlen sorsod a tanulás, a munka sok küzdelemmel, gyötrődéssel és kevés örömmel. A külső hatások által is felzaklatott vágyad sürget: ne várj oly soká, keress előbb is testi örömöket. Látod, hogy mások is ezt teszik s amit magad körül látsz, hallasz vagy olvasol, az is mind arra ösztönöz, hogy te is cselekedjél azok szerint. Lelked súlyos válságában hangosan vagy hangtalanul gyötrődve kiáltasz fel: „Mit cselekedjem? Mit cselekedjem?!'' Vissza