Dsiggi-dsiggi

Előszó

Puha bőrkaros-székében kényelmesen kinyujtózva, csésze teával maga előtt, ujjai közt az örökös cigarettával... csöndes nyári estéken így beszélte el nekem Parcus Leó az ö kalandjait. Élményeinek rendkívülisége, exotikus, csábító pompája annyira magával ragadott, hogy neki ültem s annak, amit hallottam, egy részét papirra vetettem. Ez a könyv lett belőle. Kalandos könyv a szó legmerészebb értelmében. Különben igyekeztem minden regényes «beállítás» és cicoma nélkül lehetőleg úgy előadni az egészet, ahogyan azt Parcus Leótól hallottam.
Parcus Leó hivatásos katonatiszt volt s a háború utáni első esztendőket szülővárosában: Münchenben töltötte. A németországi viszonyok azonban egyáltalában nem tetszettek neki, úgy hogy élénk kalandvágya csakhamar Délamerikál3a sodorta a nyugtalan vérű fiatalembert. Ott érlelődött meg aztán benne a gondolat, hogy fölkeresi Bolívia ismeretlen vidékeit, ősrengetegeit, ahonnan mindeddig csak homályos mendemondák jutottak el a civilizált világba.
Az ott használatos nyelveket Parcus Leó szótár és nyelvtanok nélkül, tisztán csak a benszülöttekkel érintkezve, sajátította el. Ép ezért a könyvben előforduló idegen, főleg spanyol szavakat is úgy adtam vissza, amint azokat én Parcus Leótól, ő pedig ott a hely színén hallotta. S ezt már csak azért is helyesebbnek tartom, mert ezeknek a szavaknak legtöbbje csak «helyi jelentőségű» s az általános nyelv-használatban alig fordulnak elő.
München, 1926 január havában.
Strauss Frigyes Vissza