Az ólom és bizmut oldódássebességéről

Előszó

A fémek oldódási sebességének vizsgálatával, jelesül az ólom és bizmut oldódási sebességének meghatározásával Gróh professzor úr foglalkozott az utóbbi időben. Vizsgálatainak eredményéről a Magyar Tudományos Akadémiában 1927. évi május hó 23.-án tartott székfoglaló értekezésében számolt be, amidőn megemlítette azt is, hogy vizsgálatait e fémek oldódási sebességének megállapítására tovább fogja folytatni. Kutatásai során az előbb említett fémek oldódási sebességének meghatározását a radioaktív indikáció felhasználásával végezte. A módszer lényege az, hogy inaktiv ólomamalgán és vizes aktiv ólom-nitrát oldat között történő ólomkicserélődést és ezáltal természetesen az ólom oldódási sebességét mérte. Hasonlóan járt el a bizmut esetében.
Az ilyen módon megállapított oldódási sebesség megbízhatóságának ellenőrzésére egyrészt a módszer megváltoztatását, azaz az oldódási sebességnek más úton való meghatározását; másrészt bizonyos tényezők hatásának, speciálisan a koncentráció és a hőmérséklet befolyásának kutatását tartotta Gróth Professzor úr további lépésekül szükségeseknek, melyeknek kísérleti megoldását feladatomul tűzte ki. Míg azonban a bizmuttal végzett kísérleteimben a radioaktív indikáció módszere helyett az oldódási sebességnek más úton való meghatározása képezte vizsgálatom tárgyát, addig az ólom esetében eme más módszer alkalmazásán kívül, még a hőmérséklet befolyásának megállapítása is feladatom volt... Vissza