Velence

Előszó

Velence történelmi városközpontja szigetcsoportra épült, amelynek egyes szigeteit sűrű csatornahálózat választja el egymástól: sokat e csatornák közül különböző korokban szabályoztak, így a település képe az eredetihez képest nem kevés változáson esett át. A centrum négy kilométerre van a szárazföldtől és két kilométerre a nyílt tengertől. A város abból az egykori "magból99 nőtt ki, amelyet a Spina, Aquileia, Adria, Altino, Padova városaiból menekült csoportok alapítottak a lagúna szigetein a barbár inváziók korában. Az ezt követő századok során a városiasodás egyre nagyobb méreteket öltött és létrejött a mai, az egész világon egyedülálló városforma.
Hozzá kell tennünk még, hogy több, mint 160 csatorna feltöltése következtében a Velencét alkotó szigetek száma 18-ra csökkent, beleértve ebbe a számba San Giorgio Maggiore és a Giudecca szigeteit is.
A csatornák közül hosszát (3,800 km) és szélességét (30- 70 m) tekintve a legnagyobb a Canal Grandé, mely a várost két részre különíti el: a két oldalt három híd, a Scalzi-, Rialto-híd és az Akadémia hídja köti össze. A Canal Grandéba 45, kisebb vízijárművekkel és gondolákkal hajózható "rio" torkollik. Velence különböző pontjait 350 hídon át lehet megközelíteni. A város "sestiere" nevű kerületekre oszlik: Cannaregio, Szent Márk, Castello, Dorsoduro, San Polo, Santa Croce. 1480-ig a hidak fából készültek, helyettük később kőből való, íves hidakat emeltek.
A szárazföldi közlekedés sajátos nevekkel ellátott utcákon, tereken, sikátorokon bonyolódik.
A főútvonalak- "rughe" (a francia ("rue" szó alapján) - és a "salizade" nevű utak száma aránylag kicsi; utóbbiak annak köszönhetik elnevezésüket, hogy a város első kikövezett (selciate) útjai voltak. "Cale" vagy "calle" a kisebb utcák neve, míg a csatornák mellet húzódó és az épületeknek alapul szolgáló rakpartokat "fondamentának" hívják; a "lista" a követségek székhelye melletti utcaszakasz, amely egykor különleges kiváltságokat élvezett. S hogy folytassuk, a "merceria" az az utca, ahol a legkülönfélébb kereskedések sorakoztak; a "rivák" a kisebb csatornák, azaz "riók" mentén húzódó "fondamenták" vagy még pontosabban azok a lépcsősorok, amelyek a fondamentától vezetnek le a vízhez. "Rio terá" a beföldelt csatorna, a "ramo" pedig az a kurta utcarész, amely valamely calléból vagy campiellóból indul. A templomok tágas terét "campo" névvel illetik; ezek egykor többnyire kertek vagy lólegelők voltak. A "campiello" a házak közötti kis tér, ide torkollanak a callék; azokat a terecskéket pedig, ahová csak egyfelől esik be- illetve kijárás, "corténak", azaz udvarnak hívják. A "paludo" azt a helyet jelenti, ahol valamikor mocsár terült el, a "pissina"pedig azt, ahol régen halászásra vagy fürdésre alkalmas tó volt. Vissza