Vázlatok a természetrajztanitáshoz

Előszó

A munkaiskolai elvtől hangosak a tanügyi berkek, miszerint az öntevékenység elvét követve a szemléltetésre, a megfigyeltetésre helyezik a fősúlyt. Azzal a szemléltetéssel azonban, mely csak a szemléltetendő tárgy körülhordozásában, megszemlélésében merül ki, az öntevékenység követelményének nem teszünk eleget, mert egyrészt a megfigyeléseket követő elvonás, gondolkodás és következtetés a legtöbb tanuló részéről - különösen, ha túlnépes az osztály - nélkülözi a biztos alapot, másrészt pedig nem ad tápot az aktivitásnak, a gyermek munkájának.
A természetrajz módszeres tanításának kérdése a gyakorlatias s így az életre nevelő polgári iskolát elsősorban érdekli. Ha tehát a gyakorlatiasság igéjére esküszünk, lehet-e eltűrnünk azt, hogy az ismeretek az idejüket múlt elvek és avult módszerek bélyegét hordják magukon?
Az induktív és biológiai módszer alkalmazása az alsófokú természetrajzi oktatásban nagyon igénybe veszi a tanár buzgalmát és erejét, mert sok munkát és körültekintést kíván az anyag módszeres feldolgozása. Jó módszerre és maradandó eredményre törekvő tanár ezen nehézségeket úgy igyekszik leküzdeni, hogy az élőlényekkel való foglalkozás mellett a rajzolást és rajzoltatást, mint a legkönnyebb és legjobb methodikai segédeszközt is felhasználja. Fel is kell használnia, mert rajzolás nélkül nincs beható szemléltetés s ennek következtében nincs tiszta ismeret! Vissza