Történelem II.

Előszó

E könyv szándéka és szerkezete jórészt a tavalyival azonos. Lapjain a múltról beszél, de mindig a jelenhez szól. A szerző a tudomány és a művészet, a kultúra és a civilizáció eredményeire támaszkodva igyekszik segíteni a napjainkhoz vezető útnak s a fejlődés törvényszerűségeinek jobb megértését. A múltunkról szólni valamiképpen mindig állásfoglalás is. Épp ezért ki-ki ne csak adatokat ismerjen, hanem a tanultakról nyilvánosan vállalt véleménye is legyen. Történelmünkkel csakis akkor kerülhetünk egészséges kapcsolatba, ha megfelelő színvonalú műveltséggel együtt a gondolkodás történetiségét is elsajátítjuk. Azaz embert, eseményt, összefüggést mindig a hely, az idő és a körülmények figyelembevételével mérlegelünk. Nem kétséges, hogy a történelem körültekintő vizsgálata olykor illúziókat rombol. Ugyanakkor valódi értékeket ad cserébe. Bizonyos, hogy történelmi hagyományokra holnap is szükségünk lesz. De soha nem azért, hogy öncsaló vigasszá silányítsuk azt, hanem mert okulni akarunk belőle, gazdagodni általa, élni vele.
Természetes, hogy a tudomány új tényekkel szembesülve folyamatosan változtat elméleti rendszerén. Ezt kell tennie, ha tudomány akar maradni. A közben kialakuló viták elősegítik a kérdések pontosabb megválaszolását, és csiszolják ismereteinket. Lezárt "végeredmény" a történettudományban nincs; könyvünk sem tartalmazhat ilyent. Vissza