Barlangok, sírok, kupolák

Előszó

A "regina viarum", az utak királynője a Palatínus romokban heverő császári palotáit, a föld alá temetett Circus Maximust úgy hagyja el, mintha ő maradt volna egyedül a nagy csatavesztés élő tanuja. A palotákra, cirkuszokra Róma új urai, az éjszaki barbárok nem szorultak rá; azokat hagyták rombadőlni; Septimius Severusnak valamikor fehéren csillogó háza, mely a Via Appián Rómába igyekvő népek első ámulása volt, ma ép csak arra jó, hogy a Palatínus déli lejtőjét támassza a magasba. A Caracalla fürdők büszke és pompás épülete is csak emléke annak a végletbe vitt testkultusznak, mely a szép test eszményéért feláldozta nemcsak az erős lelket, hanem elpuhulttá tette a rómaiak acélos izmait is és védtelenül hagyta maga mellett a város hatalmas falait, melyeknek kapuit már nem Hannibál fegyelmezett púnjai, hanem vandál hordák is megostromolhatták, sőt kinyithatták. A Porta Capena, melyen az appiusi út, Rómának a Campagnával, Nápollyal, Délitáliával való összekötője - vonult át a város központjától, a világ és a város köldökétől (umbilicus urbis) délre, Capua felé, hogy életet vigyen a városból a birodalomba és hozza az életet délről a városba, ma a régi városfallal együtt elveszett és helyette a Porta S. Sebastianón át hagyja el az appiusi út a várost.
Az élet útja volt valaha a Via Appia, Róma legrégibb és legszebb útja, melyet Kr. e. 312-ben épített Appius Claudius Caecus consul, hogy a légiók vonulhassanak kemény kövein kemény léptekkel és a köztársaság uralmát elvigyék Délitália görög városaiba, azok kikötőiből Szicíliába, a Földközi-tenger afrikai partjaira. Vissza