A terület visszafoglalása a madaraktól

Fülszöveg

Garaczi László első verseskötete egy érdekes, színvonalas és sokat ígérő költő bemutatkozása. Az önmeghatározási kísérleteit, ismeretelméleti kételyeit, létélményeit és létérzéseit, a mai huszonévesek közérzetét, céltalan tengését-lengését, feladatok nélküli kallódását, illúziótlan, ám szellemileg és erkölcsileg igényes világát ábrázoló szabad versei és prózaversei telis-tele vannak groteszk ötletekkel, fanyar és ironikus fordulatokkal, grimaszokkal és fintorokkal, szóviccekkel és szófacsarásokkal. Az életünk fonákságait, a világ abszurditását, az emberi helyzetek és kapcsolatok huszadik századi lehetetlenségét kifigurázó művei az első pillantásra talán frivolnak, nyersnek és vadnak tetszenek, pedig mélyükben igazi emberi igény, a humánus értékek féltése húzódik. A további fejlődése szempontjából mindenféleképpen biztató, hogy a gondolatilag igényes, a neoavantgárd vívmányokat is hasznosító alkotásaiban nemcsak a magánélet, a létezéstechnika kérdéseit, hanem a társadalmi lét és tudat, a közösségi élet problémáit is bátran fölveti, s kendőzetlen őszinteséggel tárja fel rejtett ellentmondásaikat.
"1956 nyarán születtem. Sok mindennek kellett történnie, hogy megértsem, világrajövetelem folyamata sohasem fog véget érni. Mint a költészet: az ember szüntelenül átlépi önmaga szabta határait, hogy végül a legnagyobb tágassággal találkozhasson - ahol egészen új értelme van a személyesség és az irónia szavaknak.
Az irónia a hit birodalmába invitál, mert leszámol a látszattal: a lényeg negatív természetével. Az űr, amit maga után hagy: a lényeg csöndje - de nem a lényeg némasága.
Garaczi László
»... azt az egy dolgot választom, hogy mindig velem legyen a nevetés. Egyetlen isten sem szólt semmit, hanem mindnyájan nevetni kezdtek.«
Ebben a birodalomban a boldogulás feltétele egy olyan nyelv, amelyben egy szó nem önmagát jelenti, hanem az összes többit, egy olyan nyelv, amely nem önálló közeg, hanem léthelyzet, amiben a költő folyamatosan »elszólhatja magát«.
Angol könyveket lektorálok az Európa Kiadó számára, közben a Bölcsészkar filozófia szakán tanulok. Kedvenc íróm: Robert Musil, kedvenc zeneszerzőim: Domenico Scarlatti és David Bowie. 1977 óta írok verseket, 1981 óta novellákat is. Vissza