Óráról órára

Fülszöveg

Mindannyiunk életében van olyan pillanat, amikor lelkünkben felcsendül egy dallam, megzendül egy verssor, amelyet nem tudnánk lekottázni, nem tudnánk rímelő sorokba foglalni; amelyről nem tudjuk ott és akkor, hogy leírta-e már valaha más; hogy érezte-e valaha ugyanazt más is; amiről úgy érezzük: saját lelkünk szólalt meg; még ha mástól vett hangokkal, dallammal, szavakkal is!

Nihil novam sub sole! Nincs új a nap alatt! A betűk, a hangok, az érzések, a szavak ugyanazok! Csak a sorrend más! A sorrend azonban jelentést változtat; az összefüggések másként látszanak. Tíz számjeggyel, harminckét betűvel le lehet írni az egész világot.

A „Huszonötödik órából" c. kötet néhány percre emberi szót juttatott el az olvasó szívéig. A kötet versei utat találtak a felgyorsult világ labirintusain át az emberek közé.

A kötet „fülszövege" szerint a szerzők ezt szerették volna elérni. Sikerült. És megvalósult az a tervük is, hogy az antológiának folytatása legyen. íme az új kötet! Egy új antológia, új versekkel, és régi és új szerzőkkel.

A „Huszonötödik órából" született versek kötete 2001-ben jelent meg. 78 versét hét szerző verseiből válogatták. A mostani kötet 81 verse 14 szerző tollából, lelkéből született. Megduplázódott azok száma, akik „mernek megmutatni valami személyest magukból" hogy ismét a korábbi kötet bevezetőjét idézzem.

Változatok ugyanarról. Az emberi lélekről. Ami öröktől való, örökkévaló; amitől ember az ember; és amiből nincs két egyforma, amitől egyén az egyén! A senki máséra nem hasonlító lélek ujjlenyomatai ezek a versek. Vissza