Jogok és kötelezettségek az egészségügyben

Előszó

Őszinte örömmel köszöntöm Önt ennek a kiadványnak az olvasójaként.
Örömöm oka kettős: egyrészt, mert az utóbbi időben egyre több alapítvány, más civil szervezet, beteg-egyesület tartja mind fontosabbnak az úgynevezett betegjogok megismerését, illetve megismertetését; másrészt, mert az állampolgárok - legyenek akár betegek, akár egészségesek - egyre nagyobb súlyt helyeznek személyes és kollektív jogaik megismerésére és ami még fontosabb: érvényesítésére.
Úgy is lehet fogalmazni, hogy a társadalom egyes szereplői egyre tudatosabban élik mindennapi életüket, következésképpen egyre tudatosabban vesznek részt az egészségügy működésében is. Ez a fejlett, demokratikus alapokon nyugvó társadalmak tapasztalata szerint döntő módon járul hozzá egy mindenki számára jobb egészségügy kialakításához és működéséhez.
Az új egészségügyi törvény megalkotására többek között éppen azért volt szükség 1996-97-ben, mert a magyar társadalom lényegében minden szférája megújult az 1990-es rendszerváltást követően, de az egészségügy csaknem változatlan maradt. Vagyis minden megváltozott az egészségügy környezetében a demokratikus átalakulást követően, de az ellátórendszer legfontosabb szereplőinek viszonya, az azt rendező jogszabályok nem haladtak a korral, már nem feleltek meg az alkotmányos igényeknek, az átalakult társadalom elvárásainak, a tudományos és a technológiai fejlődés jelentette új kihívásoknak és utoljára ugyan, de nem utolsósorban nem segítették elő az egészségügy korszerűsítését, a valóban beteg - pontosabban ember - központú átalakulását Vissza