Szólások és fordulatok

Előszó

NÉHÁNY SZÓ AZ ANYAGRÓL ÉS ELRENDEZÉSÉRŐL.
Mindenki tudja, aki valamely idegen nyelvre fordít, hogy a forgalomban lévő kétnyelvű szótárak, bár a szavaknak tízezreit is tartalmazzák, éppen akkor hagynak cserben, amikor bizonyos finom árnyalatokat kell kifejezni, mikor az eredeti szövegnek nemcsak értelmi tartalmát, hanem hangulatát és értékelő voltát is vissza kell adni, mikor képekkel és állandó fordulatokkal kell élni. A szótárok célja nem is az, hogy a nyelvi sajátosságokat a maguk teljes gazdagságában és változatosságában felöleljék. Ezeknek a szótározása inkább csak egynyelvű szótárakban és szinonimagyüjteményekben szokásos. Ezért a lelkiismeretes fordító néha kénytelen egy-egy szólás miatt az egynyelvű szótárokban hetekig böngészni, míg végre sikerül a másik nyelvben valami értelemben, hangulatban és értékelésben hasonlót találnia. Mert vagy az egyik, vagy a másik nyelvet nem ismeri annyira, hogy mind a két nyelvben állandóan kéznél legyen neki az a szokásos fordulat, mely a fordítandó szöveget lehetőleg maradék nélkül visszaadja. Simonyi Zsigmond (1. az idézett források között) érezte ezt a hiányt és szerkesztett egy kétnyelvű szólásgyüjteményt olyanok számára, kik németről magyarra fordítanak. Ennek a gyűjteménynek a magyar-német párja mostanáig hiányzott az irodalomban, holott a szüksége nyilvánvaló. Irodalmunk tekintélyes része német közvetítéssel kerül az európai közönség elé. Fordítóink túlnyomó száma körünkben él és természetesen - el lévén vágva a német nyelvközösségtől - nem vesz részt a német nyelv alakító és alkotó munkájában, nem ismeri eléggé a nyelv múltját és jelenét ahhoz, hogy a fordításnak sokszor igazán újrateremtő munkájában értékeset alkothasson. A fordítók kisebbik része azokból a német írókból kerül ki, akik jól tudnak magyarul; jelenlegi európai helyzetünkben sajnos elenyésző csekély a számuk és talán napról-napra fogy, mindaddig, míg a nemzet súlya és tekintélye ismét gyarapodásnak nem indul. Ezek a fordítók sokszor nem hatolnak bele annyira nyelvünk tanulmányozásába, hogy annak minden szépségét anyanyelvükön tolmácsolni tudják. A magyar-német szólásgyűjtemény tehát nagy szolgálatot tehet a magyar irodalomnak és általa a magyar ügynek külföldön. Szüksége van rá minden magyar írónak, ki németül ír, vagy németre fordít és bizonyos magyaros fordulatok átültetésénél kétségeinek eloszlatása végett tartalmas segédkönyvben szeretne lapozgatni. Szüksége van rá mindazoknak a német íróknak, akik magyarból fordítanak és nem ismerik fel valamely fordulatnak teljes értelmét vagy hangulati értékét. Szüksége van rá végre mindazoknak, akiknek hivatásuk folytán alaposan meg kell tanulniok németül és ezen a nyelven fogalmazniok is kell. Vissza