Üzenet a palackban

Előszó

Részlet a könyvből:

Az óceánban játszó bálnák szemében a Chelsea nem látszott többnek úszó fatörzsnél. Az augusztusi viharokkal délfelé sodródó fókák nagy, kerek, üveges szemmel megbámulták a csodát. A tengerfenék iszapjában vakoskodó polip és rája csak elsuhanó árnyéknak látta, de annál jobban ismerték az északi Csendes-óceánon járó szelek. Őket most még fékentartják az istenek, de nem telik bele sok idő, elszakítják a gyeplőt és vadul végignyargalnak a vizeken. És lakkor jaj a Chelseanak! Megrohanják, hogy megtáncoltassák, mint valami apró játékszert és ha ráuntak, összeroppantsák. Nem valószínű azonban, hogy egyhamar sikerülne elbánniok vele. Több, sokkal több a Chelsea játékszernél: jelkép, az ember győzelmének jelképe a természet felett. A tengerrel folytatott, ősrégi küzdelemben vitézül megállta helyét. Hossza alig kilencven láb, Dieselmotorral és vitorlával szerelték fel és messziről bűzlik róla a halszag; egyszerű hajócska, de derekasan megteszi a magáét, rakománya még sohasem veszett kárba és nincs olyan tengerészotthon Alaszka messzi, újkeletű városaiban, ahol nem emlegetnék tisztelettel és szeretettel.
A Chelsea halászhajó. Nagy része van benne, hogy egy frissen épült, fiatal alaszkai városka Északamerika egyik legnagyobb kikötőjévé fejlődött. Sok, hasonló hajóval együtt horgonyoz Ketchikan kikötőjében, ezek azonban csak lazacra halásznak és alig merészkednek el a partok közeléből. A Chelsea viszont a Ketchikanban bejegyzett, négyszáz nagyobb hajót számláló flottához tartozik, amelyek mind a mélyvizeket járják és lepényhalra halásznak. Járt már messze, a térképen nem jelzett tájakon és jól ismerte a Szibéria sivár partja mögött lebukó nap is. Vissza