Könnycseppek

Előszó

Változatos időket élünk. Az események gyors egymásutánja a perceket szinte évekké avatja. Minden tudományág haladása a szemünk előtt oly felfedezéseket hoz létre, ami nemrég még a mesék birodalmába tartozott. Ami tegnap még csak a költők képzeletvilágában létezett, ma már valóság. Ha holnap valaki az élet összes titkait felfedné, amiken ezer éveken át, hiába törte sok bölcs a fejét: talán azon sem csodálkoznánk.
Ifj. Németh István költőtársam is belépett a csodatevők táborába és az újatalkotás egészen eredeti ágát sajátította ki magának. Ő a könnycseppekből készít költeményeket. - Sírni senki sem szeret, de ha a körülményei rákényszerítik: kénytelen vele.
Vannak üres könnyek, megszületnek egy kis lelki felindulásból, vagy esetleg tetetésből, számításból: az ilyen könnyek gyorsan, nyomtalanul el is tűnnek, nem kár értük.
Vannak értékes, mélykönnyek, talán nem is a szemmirigyekből, hanem a lélekből fakadnak. Megtaláljuk benne: a megnemértés fájdalomkönnyeit, a csalódott szerelmes bánatkönnyeit, az életütötte seb néma könnyeit, az együttérzés vigaszkönnyeit. Lehet a sírásnak derűsebb oka, mert tudunk még örömfakasztotta szivárvány könnyekről és a honfi érzés sírvavigadásáról is.
De ki tudná a könnyek végtelen sorát itt felsorolni, tenger telene meg velük. Csak pár csepp van itt összegyűjtve, elrendezve belőlük, hogy Ifj. Németh István lelkébe betekintést nyujtsanak és a hasonló gondolkodású olvasó lelkét pár percre megenyhítsék, kínos gondolatait elringassák és eléje a boldogság látszatát varázsolják, ahova - sajnos - csak akkor jutunk el, ha már az egész élet könnytengerén keresztülgázoltunk. Ezt elkerülni nem lehet, nem is kell, mert hiszen a könnycseppek életünk minden állomásának határmesgyéi.
Ilyen határállomás ifj. Németh István életében is ez a verskötet, mely nem ok nélkül viseli a Könnycseppek címet.
Lovag Sándor Vissza