Szántó Piroska: Szerelmesek

Előszó

Az eredetileg 17 darabból álló, "Szerelmesek" című festménysorozatot Szántó Piroska művészetében egy korszak lezárását jelenti. Az 1970-73 között készült sorozat a művész egyik legőszintébb, a képek nyelvén tolmácsolt megrendítő önvallomása.
"Terminus vitae, sed non amoris"... - ahol határt szab az élet, szerelem ott nem ér véget...
Az első kép címe itt mottóként hangzik és akár a sorozat névadója is lehetne. Szarkofágok szabta keskeny képmezőben, fekete és fehér háttér előtt váltakozva tűnnek elő a kettős csontvázak szigorúan egybekomponált, mégis az élet legelevenebb emlékeit idéző, érzékletesen mozgó röntgenképei. Megdöbbentő látomások az egymást kereső érzelmek feloldhatatlan kapcsolatáról.
Szántó Piroska fekete-fehér korszakából eltűntek, finom szürkévé és barnává hervadtak a virágok pompáját idéző élénk színek. Szerelmes csontváz-alakjait egy sírláda mélyén, vagy a frissen feltárt sírban (-In situ-) csillogó fémszínek, ékszerszínek ragyogják be. A fekete hátterű képeken arany és ezüst tűzijáték borítja be a szerelem múlhatatlanságát hirdető szarkofágok eszményi alakjait.
Az etruszk sírok - és talán a szentendrei temető - ihlette "szerelmes" képsorozathoz kapcsolódik időben és kifejezésben a látomás erejével, lenyűgöző, részletgazdag szépségével rokon, Bartók emlékére készült szombathelyi Cantata Profana-faliszőnyeg (1971) is.
A Szentendrei Múzeum kamarakiállítása - mely Szántó Piroska első önálló kiállítása Szentendrén - ezúttal a Cantata Profana-faliszőnyeg karton-változatát mutatja be Szántó Piroska színpompás pasztellvirágai, virágportréi és a "Szerelmesek" társaságában.
Mucsi András Vissza