Az első karcagi Nobel-díjas Avram Hershko

Előszó

Alfred Bernhadr Nobel, svéd nagyiparos száztíz esztendeje, 1895. november 27-én kelt végrendeletében tekintélyes vagyonát egy alapítványra hagyta és úgy rendelkezett, hogy a tőke kamatait öt egyenlő részre osztva jutalmazzák azokat, "akik az előző esztendőben az emberiségnek a legnagyobb hasznot hajtották." Nobel fizikai, kémiai, orvosi-élettani, irodalmi és békedíjat alapított. (A közgazdaságtudományi Nobel-emlékdíjat a Svéd Nemzeti Bank hozta létre 1968-ban.) A végrendelet négy intézményre bízta a díjak odaítéléséről való döntést, s a választás a szakmai érdemek és elismertség alapján történik. A Nobel-díj a világszerte alapított tudományos eredményeket, tudományos munkásságot fémjelző, kitüntető elismerések között - ha szabad itt rangsort felállítani -, a legkiemelkedőbb, figyelemreméltóbb, hiszen odaítélésének feltétele sem mindennapi: az emberiség egészének javát szolgáló munkáért adható. Éppen ezért minden országban felkapják a fejüket a hírre, ha honfitársuk vagy országuk szülötte Nobel-díjban részesül.
Hazánk polgárai 2004. októberében értesülhettek arról, hogy Aaron Ciechanover (Izrael), Avram Hershko (Izrael) és Irwin Rose (USA) kémiai Nobel-díjat kapott "az ubikvitin által közvetített fehérje-degradáció felfedezéséért". Az a hír pedig, hogy a tudóscsoport egyik tajga, az Izraelben élő Avram Hershko Magyarországon, Karcagon született, "villany-sebességgel" járta be az országot. (Hogy Karcag, pontosabban a család milyen gyorsasággal került a média figyelmébe, arról Hershko professzor Karcagon élő és dolgozó unokatestvérei tudnának igazán beszámolni.) Vissza