Anyanyelvápoló körvezetőink öntovábbképző táborai

Előszó

Számosan vannak, akik az 1976-ban indult Beszélni nehéz! című rádióműsor köré szerveződött mozgalomhoz már kevéssel az indulás után csatlakoztak, s máig is hűségesen kitartottak. Akik növendékeikkel együtt az 1980-as évek elejétől ott voltak a Kossuth Zsuzsa-beli közönségtalálkozókon, a rádiós stúdióbeszélgetéseken, s persze kéthetenként rendszeresen küldözgették a megfejtéseket a rádióműsornak; küldték a tanév közben is, a tanítási szünetekben is, télen-nyáron, megszakítás nélkül, ahogy mifelénk szokás. Sokáig csak az említett egykét órán át tartó budapesti rendezvények kínáltak lehetőséget a találkozásra, ismerkedésre, tapasztalatcserére; legfeljebb az anyanyelvi versenyek győri, sátoraljaújhelyi országos döntőinek ünnepnapjain vehettünk részt, de szervezett formában a körvezetőknek egyéb alkalmuk nemigen volt az eszmecserére.
Igazságtalanok volnánk, ha nem említenénk meg, hogy a negyedszázados, szép múltra visszatekintő, Z. Szabó László szervezte győri középiskolai táborban az első években tanárok is részt vettek, de mozgalmunk szempontjából az igazi áttörést az 1987-es tatai tábor megszervezése jelentette, amikor a Beszélni nehéz! körök vezetőinek először rendeztek tábort. Hála Deme professzor úrnak, az ötletadónak; Miklós Józsefnek, a komáromi Széchenyi István Szakközépiskola körvezető tanárának, igazgatójának, aki a Hazafias Népfront megyei és helyi munkatársainak segítségével az első egyhetes együttlétet előkészítette, megszervezte.
Az elmúlt években-évtizedekben kb. 70 000 levél, megfejtés érkezett a Beszélni nehéz! rádióműsor szerkesztőihez, ezeknek nagytöbbsége a Tudományos Akadémia Kézirattárában van, s feldolgozásra vár. Évek óta beszélgetünk róla: milyen nagyszerű volna megírni mozgalmunk történetét, önálló fejezetet szentelve a közönségtalálkozóknak, stúdióbeli beszélgetéseknek, a budapesti Gundel szakközépiskola és Práter általános iskola versenyeinek, ... s a táboroknak. Sok-sok ezer oldal őrzi ezeknek a körvezetői „öntovábbképzéseknek" az emlékét; sajnos, a szűkös adásidő miatt Deme professzor úr csak „zsugorítmányokat" készíthetett és a továbbíthatott, s ugyancsak a terjedelmi korlátok miatt az Édes Anyanyelvünk folyóirat az oda szánt beszámolókat általában csak kurtítva tudta közzétenni. Az igazi az lenne, ha az eddigi táborokról készült írásokat, az összes résztvevőjéét, az MTA Kézirattárában fekvő teljes A, anyagot, csonkítatlanul közzétehetnénk. így adhatnánk teljes képet tábori „történelmünkről"; de egyelőre ez csak álom.
Most elkészült kötetecskénk megkísérel ízelítőt adni húsz év körvezető tábori történetéből, közölve az egyes hetek szakmai programját, rádióműsorbeli visszhangját, a komoly és tréfás hangvételű összefoglalókat. Néhány szerencsés eddig is hozzájuthatott ezeknek egy-egy részletéhez, mozaikkockájához, de így, mostani formájában, összegyűjtve talán könnyebb lesz felidézni, emlékképeinkből előhívni a megszámlálhatatlanul sok élményt: a tanulságosakat, a könnyeseket, a mosolyra fakasztókat. Ha valaki végigolvassa ezt a könyvet, meglepődve tapasztalhatja, hogy a szorosan vett tábori beszámolókon kívül nekrológok, napi családi hírek, fontos anyanyelvi eseményekről szóló beszámolórészletek is bekerültek. Nem véletlenül. Vissza