Egy férfi útja

Előszó

Részlet a könyvből:

"Az a gazdaember, akinek férfivá érését életének külső és belső eseményeivel együtt ebben a könyvben most leírom, igen jómódú gazdacsalád fiaként észak-keleti Satakuntában született egy közepesnagyságú parasztbirtokon. Ennek a vidéknek lakosságáról éppen olyan keveset mondhatunk, mint tájairól vagy nyelvjárásáról. A parasztok végzik a maguk dolgát és nem törődnek semmi mással. A nyelvjárás, amelyet beszélnek, a háméi nyelvjáráshoz tartozik, de vannak benne nyugatról érkezett szavak is. Északi irányból a délpohjalai tájszólás hat rá, bár tulajdonképpen a bevándorlás, amely két nemzedék óta tart erősebben, a Kokemäki-folyó mellékéről történik. Paavo apja is ilyen jövevény volt, annakidején beházasodott a vagyonos Piekkola-gazdaházba.
A bevándorlók mindíg nagy hévvel vetik magukat bele a munkába. Nagy buzgalommal és odaadással dolgozott Piekkola Veetrikki (Fredrik) is, Paavo és két nénjének apja. A piekkolai vagyont nemcsak a magával hozott pénzzel, állattal és egyebekkel gyarapította, hanem bölcs és erőskezű gazdálkodásával is. ő hozta magával többek között azokat a híres tenyészlovakat, kancát és mént, amelyeknek utódaiból fejlődött ki aztán a messze földön ismeretes, törzskönyvezett «piekkolai fajta».
Az is nagyon jellemző, hogy a nyugat felől érkező «új seprők» azonnal seperni kezdenek a községi kormányzat különféle területein." Vissza

Fülszöveg

Sillanpää írásművészetének, páratlan emberábrázoló képességének újabb oldalával ismerkedik meg a magyar olvasó. A főszereplő egy fiatal férfi, derék parasztember, aki legénykorában egy szegény napszámoslánnyal kerül szerelmi viszonyba, gyermekük is születik, de vénlány nővérei rábeszélésére a férfi mégis egy gazdag leányt vesz feleségül. A rosszul sikerült házasságot az asszony korai halála fejezi be. A férfi újra találkozik elhagyott szerelmével és sikerül is a leányt magához visszatéríteni. Egy boldog házasság küszöbén zárul a szép regény, amelyet a színes és változatos mellékalakok egész sora ízesít. Az elbeszélés színessége, élénksége és fordulatossága mellett a regény egyik főerénye az a természetközelség, az egyszerű embereknek a természet jelenségeivel való szoros kapcsolata, amely sokszor úgy tűnik fel, mintha az ilyen természetben élő parasztemberek maguk is természeti jelenségek, a természeti jelenségek pedig érző és némileg gondolkodó lények volnának. Ez talán Sillanpää életfelfogásának legjellemzőbb vonása: minden élőlénynek szoros összetartozása. Az előadás ugyanolyan nyugalmas, részletező, férfiasan fegyelmezett és harmónikusan eszmélkedő, mint a nagysikerű Siljéban. A Nobeldíjas nagy írót művészete teljében mutatja ez a szép írás. N. Sebestyén Irén nemesveretű fordítása a magyar kiadást az eredetivel egyenrangú szinte emeli. Vissza