Isten áldja, liebe tante Margaret!

Fülszöveg

A "boldog békeidőt" két rettenetes világégés követte, és közöttük egy alig húszesztendős, háborúval is felérő béke. Az egész világ belérendült ebbe a húsz esztendőbe meg a világháborúkba, de a legtöbbet talán a klasszikus Közép-Európa szenvedte. Ezt a tájat gyötörte meg leginkább a forradalmak, a frontok és a gazdasági csapások szüntelen váltakozása, és ez a vidék szülte meg minden fasizmusok legalábbvalóbbikát, a nácizmust. De itt is, akkor is emberek éltek, emberek, akiknek meg kellett élniük.
Ebben a miliőben éli le a maga idejét Margaret Wenzell, a szép, de nem túl tehetséges és nem túlzottan erkölcsös operadíva, aki sosem akar mást, sosem remél többet, csak annyit, hogy kedve szerint élhessen. De sem az idő, sem a táj nem engedi, hogy békességben építgesse a karrierjét. Ennek az asszonynak egész életében küzdeni kell, és a küzdelem lassan életformájává válik. Hosszú élete során sohasem tudja megkülönböztetni a fontos és mellékes dolgokat, amit akar, és még élete alkonyán sem látja a különbséget céljai között...
Öregen, betegen, szegényen és magányosan is ugyanaz marad, aki valaha volt. Miközben a fogatlanná vált, ráncos öregasszony az életét meséli véletlen szomszédjának, a fiatal papnak, az öreg külső alól fel-feltör egykori Margaret. A betegséggel küszködve sem válik bűnbánó, megtört, önfeladó emberré: ő még a halálnak sem adja meg magát. Vissza