Válság- (katasztrófa)kommunikáció

Előszó

Az ember ösztönösen hinni szeretné, hogy őt elkerülik a válságok. Az utóbbi évtizedek tapasztalata azonban inkább azt mutatja, hogy a kisebb-nagyobb válságok életünk szerves részei, amelyeket viszont ha teljesen elkerülni nem, de csillapítani lehet, amennyiben időben felkészülünk rájuk. Érvényes ez a tapasztalat mind a nyereségcélú, mind a nem nyereségcélú szervezetekre.
A válságmenedzselés, a válságkezelés az utóbbi évtizedekben egyre inkább önálló műfajjá válik, mivel speciális körülmények között speciális intézkedéseket kíván meg.
A konfliktusok, válságok - rosszabb esetben katasztrófák - teremtette helyzetben megnő az információ szerepe, illetve hiányának negatív hatása. A "második valóság", azaz az eseményeknek a nyilvánosságban való tükröződése erőteljesen visszahat a válság lefolyására, a kríziskezelés lehetőségeire és módjaira.
Ez a felismerés is indokolja, hogy a válság- és katasztrófahelyzetek kommunikációs feladataival kiemelten foglalkozzunk. A 90-es években a public relationsnek elkülönült részterületévé fejlődött a konfliktus- és válságkommunikáció.
A hazai gazdasági, társadalmi és politikai válsághelyzetek száma talán nem szaporodott oly mértékben a rendszerváltozás óta, a közvélemény mégis érzékenyebbé vált irántuk, többek között azért, mert a sajtó már nem próbálja agyonhallgatni, a szőnyeg alá söpörni, esetenként kozmetikázni az ilyen híradásokat. Így sokkal több krízissel szembesül a közvélemény, mint korábban.
A hazai szakirodalomban elszórtan már találkozunk ilyen témájú publikációkkal, amelyek vagy a külföldi szakirodalom alapvető megállapításait ismertetik, vagy egy-egy konkrét esemény kapcsán írják le a sikeres válságkezelés tapasztalatait. Ez utóbbi a kevesebb, s a publikációk száma összeségében is nagyon sovány.
Úttörő kezdeményes tehát ez a tanulmány- és szemelvénykötet, amely természetesen nem adhat átfogó képet a konfliktusok, a válságok, a katasztrófák esetén alkalmazható kommunikációs elvekről és eszközökről, nem foghatja át a társadalom és a gazdaság minden részterületét, nem foglalkozhat a tevékenység tipikus válságok kommunikációs részfeladataival.
Nagy segítséget nyújthat azonban a társadalmi, a gazdasági, a politikai szféra felelős vezetőinek abban, hogy felkészüljenek az ilyen események kommunikációs kezelésére. Elméleti igényű tanulmányok és a nemzetközi gyakorlat tapasztalatait sűrítő szemelvények nyújtanak betekintést ebbe a bonyolult folyamatba. A terminológiai alapok tisztázása mellett megismertet a katasztrófaelmélet alkalmazásával a pszichológia területén. Kiemelten foglalkozik a válságok egy speciális, de napjainkban meglehetősen gyakori fajtájával, a pénzügyi világban jelentkező válságokkal. A válság- és katasztrófairodalom két jelentős példáját is megtaláljuk a kötetben: az 1986-os év két sötét eseményét - a Challenger és Csernobil katasztrófáját. Ez utóbbit a világon mindenütt példaként oktatják arra, hogyan nem szabad kommunikálni, illetve nem kommunikálni válsághelyzetben. A Hankiss Elemértől idézett szemelvény pedig reflektorfénybe állítja a sajtó szakmai és morális felelősségét a "második valóság" alakításában.
Hasznos útmutatásokat nyújt a kötet ahhoz, hogy olvasói saját szűkebb szakterületükön felkészülhessenek kellemetlen, de elkerülhetetlen eseményekre. A hasonló krízisek kommunikációjának elemzése és az ezek alapján saját válságkommunikációs tervek kidolgozása olyan előnnyel is járhat, hogy a felkészülés az esemény súlyát és nyilvánosságbeli negatív visszhangját nagymértékben csillapítja.
Feltétlenül hasznos kiegészítő oktatási segédlet lehet ez a kötet a kommunikációt vagy public relationst oktató intézmények eszköztárában. Vissza