Előszó
Mikor kezembe került Szekeres István Gellért verskötetének a kézirata, rögvest Arany János sorai jutottak eszembe az Epilógus című költeményéből:
„Az életet már megjártam,
Többnyire csak gyalog...
Tovább
Előszó
Mikor kezembe került Szekeres István Gellért verskötetének a kézirata, rögvest Arany János sorai jutottak eszembe az Epilógus című költeményéből:
„Az életet már megjártam,
Többnyire csak gyalog jártam,
Gyalog bizon...
Legfölebb ha omnibuszon."
Hogy miért? Szekeres István Gellért az életét összegezi a maga ismert szerénységével. Szeleteket, szegleteket ragad ki minden pátosztól mentes életéből. Kiragadja élete sorsfordulóit meghatározó tényezőket.
Ez legtöbbször dokumentum jellegű, de sokszor szójáték vagy rímekbe szedett motívumok csokra a hétköznapok apró lépcsőfokairól, amelyeket pajkos nevetéssel, de keserű szájízzel teszünk meg.
Arany János Epilógusa számvetést készít a költőóriás életéről, és a kötet burjánzó anyagával ezt teszi Szekeres István Gellért. Mintha csak suttogná, mert emelt hangon nem vélem őt hallani, hogy szívét és lelkét az Olvasójának adta, és élete egyszerű, őszinte feltárásáért nem kér semmit se cserébe, csupán annyit, hogy néha - néha tartóoszlop legyen egy-egy Versbarát, ki megérte, hogy az első kötetes törökbecsei költőnek nincs kívánsága, kevélysége, sem teljes boldogsága. Aki annyi rögös utat megjárt tövises fekete erdőben, mint Szekeres István Gellért, most már csak annyira vágyik, hogy a megértés, a bizalom érdeme domináljon az életében és a költeményeiben.
Vissza